Avagy területi szintű beszédversenyen németül.
Könnyű ábrándokat kergetni, és a mi lenne ha de jó lenne ha, és társaival együtt magunk előtt tolni a kihívásokat, lehetőségeket. Ott lebegnek lelki szemeink előtt a végtelensêgig, ha nem lépünk egyet előre. De megéri kockáztatni? Megéri szerencsét próbálni, és egy hatalmasat lépve előbújni a csigaházból?
A roppant meglepő válaszom: IGEN! De ezt ennél bővebben is kifejtem.
Az én Toastmasters történetem
2 éve vagyok a szegedi Ez a Beszéd Toastmasters klub tagja, és nagyon sokat tanultam a klubban ezen idő alatt. A tapasztaltabb tagoktól, és a klubtársaimmal a klub esteken egymástól is. A legfontosabb, magamról is sok újat megtudhattam.
Kezdetben igazából csak azért csatlakoztam, hogy hatékonyabban és magabiztosabban tudjak kommunikálni a munkában, és az életben, vagy legalább bátrabban.
Tudom, Toastmasters klub, de én és a beszédmondás közönség előtt? Á dehogy! Azt azért nem! Fel sem merült bennem gondolat! Csak gyakorlok szépen nyugodtan, jó lesz az úgy.
Valami azért mégis elindult bennem, mert ahogy a klubban a lépcsőfokokat óvatosan sorra vettem, ezeket újabbak követték, és egy idő múlva kezdtem komfortosabban érezni magam a színpadon. Kipróbáltam egyre több szerepet és beszédküldetést is.
Emeld a tétet! A kíváncsiság mellé tűzz ki új célt magad elé, e kettő együtt lendít a sikerek felé.
Klub versenyen is megmérettettem magam. Bár nagyon tetszett, úgy éreztem, ez még nem az én asztalom, gyakorolnom kell még, hogy szó szerint „verseny-képes” lehessek.
Biztos ami biztos pihentettem a verseny témát, bár a kíváncsiság közben egyre jobban tolta elém a kipróbálható, de meg nem lépett lehetőségeket is.
Ilyenkor van szükség a klubtársak remek memóriájára.
„Csabi, ugye azt mondtad, szívesen kipróbálnád egyszer németül is a beszédmondást? Képzeld, Pozsonyban lesz beszédverseny és lehet németül is nevezni. Lenne kedved indulni?”
Hirtelen jött a kérdés, nem tudtam, mit is válaszoljak. Igaz, valóban elhangzott a számból, hogy (valamikor!) az egyik klubesten kipróbálnám németül is a beszédmondást. És a pozsonyi rendezvényre egyébként is szerettem volna civilként ellátogatni. De azért csípőből nem tudtam megbecsülni, hogy mennyi idő kell németül beszédet írnom és begyakorolnom.
Különben is, első alkalommal, németül, és egyenesen Pozsonyban, egy district szintű versenyen indulva kipróbálni a beszélőkémet? Hát ez mind egybe csomagolva azért nem piskóta!
A döntésben végül két dolog segített, egyrészt a kíváncsiság, másrészt hogy kivételes alkalom volt ez a lehetőség. Ugyanis tavaly Ausztria már nem ehhez a területhez tartozott. A tőlük várható németül indulók nélkül bizonytalanná vált, hogy lesz-e még elég nagy érdeklődés a német kategória megrendezéséhez. És ez a bizonytalansági faktor a következő években is várható.
Tehát nem tehettem mást, belevágtam!
Egy újragondolt régi ötlet új sikerrel kecsegtethet!
Készülődés a humoros beszéd versenyre. „Mindent mertékkel”
Jut eszembe, nem is említettem fentebb, hogy az is szempont volt az induláshoz, hogy humoros beszédet kell hozni. Németül persze bizonyára könnyebb viccesre vennem a figurát. Ja, nem is!
Egy hasonló beszédküldetés már tervben volt, de kevés idő lett volna azt a beszédet felépíteni szinte a nulláról németül. Az idő rövidsége miatt inkább leporoltam egy ide illő korábbi ötletemet, egy Tall Tale, vagyis nagyot mondó beszédemet. Annak műfajához tökéletesen passzoló címet is választottam : „Alles mit Maß – Mindent mértékkel” . Ezután már csak átültettem német nyelvre. Mi sem egyszerűbb?
Na jó, talán így is nagy fába vágtam a fejszét, mert a fordítás, és a produkcióm csiszolgatása kicsit lassan haladt, de izgalmas volt a készülődés, és egyre lelkesebben vártam a versenyt. A klubunkban egyszer elpróbáltam a koncepciót, és az ott kapott visszajelzésekkel felvértezve gyakoroltam tovább Pozsonyra.
„Nincs más hátra, mint előre” – a színpadra!
Végül elérkezett maga a verseny napja : November 30 , Pozsony, „We are all mad here”
Biztonság kedvéért két kategóriában is indultam, ha már úgyis ott vagyok: rögtönzés és felkészült beszéd kategóriában.
Miközben a verseny napján vártam a sor(s)omat, megismertem új embereket is, ezzel próbáltam oldani a feszültséget is. Nem nagyon sikerült !
A színpadra kilépve izgultam a legjobban, de ahogy elkezdtem, hamarosan fel tudtam oldódni, és sikerült kihozni a beszédből, amit szerettem volna. Ráadásul németül!
Bő hét percben elmondtam, milyen mellékhatásokkal jár, hogy a túlzott konditermi edzés előbb modell – majd kétajtós szekrény testalkatot, végül nehezen kontrollálható fizikai erőt is adott nekem. Persze a színpadon látva alacsony és vékony termetemet, biztos fel sem tűnt a közönségnek, hogy kicsit kiszíneztem a történetet.
Egy rövid pihenő után már jött a rögtönzés fordulója is, a meglepő kérdés megcsikorgatta velem együtt mindegyik versenytársam agytekervényeit.
A versenyszám után viszont végre kezdtem megnyugodni, egészséges ritmusra hangolt lassan kicsiny remegő szívem. Estig persze még izgultam az eredményhirdetést várva, de mérsékeltebb pulzusszám mellett. Közben az angol nyelvű beszédek versenyébe is belepillantottam, több fordulóban is. Le a kalappal, igazán magasra tették a lécet!
A Magyarországot képviselő versenyzőkkel együtt vártuk az eredményhirdetést. Többen is kaptak díjat közülük.
És akkor legnagyobb meglepetésemre meghallottam a nevem: a rögtönzés 3. helyezés mellett a felkészült beszédben az első helyezést sikerült elcsípnem.
Visszatekintés
Visszagondolva, határozottan megérte hallgatni a klubtársaim sugallatára!
Óriási élmény volt kipróbálni magam egy ilyen szintű nemzetközi beszédversenyen. Ez volt az első német nyelvű beszédem, és az első versenyem klubszintnél magasabb körökben. Ráadásul nem jöttem haza üres kézzel!
Maga a tapasztalat, hogy szerencsét próbáltam ezen az eseményen, már önmagában felejthetetlen élmény volt. Emellett a rendezvényen 1-2 segítőt, szereplőt és versenyzőt is megismerhettem, több különböző országból, akikkel remélem hamarosan újra találkozhatok.
Ekkora volumenű Toastmasters rendezvényre már alapból élmény elmenni.
A szép serlegért viszont még inkább megérte kibújni a csigaházból, és a komfortzónámtól egészen Pozsonyig utazni.
