Feltették már valaha nektek azt a kérdést, hogy odafigyeltek-e a táplálkozásotokra?

Úgy jó 10 évvel ezelőtt elhatároztam, szinte egyik napról a másikra, hogy vegetáriánus leszek. Nem eszem húst. Hét évig tartott az elhatározás. De eleinte igencsak bajban voltam, hogy mit lehet enni hús helyett. Aztán szépen apránként megismerkedtem olyan alapanyagokkal, amiről életemben még csak nem is hallottam, nemhogy ettem volna. Lassan kezdtek nem ízleni a nagyüzemi konyha ételei. Gyerekként is elég válogatós voltam, és most még jobban az vagyok. Leginkább csak a saját főztömet eszem meg. Abban tudom, hogy mi van.

A hozzávaló alapanyagokat a piacon vásárolom meg termelőtől, néhány zöldséget, illetve a fűszernövényeket a konyhakertemből, amit magam termesztek. Csodálatos érzés, amikor kimegyek a kertbe, és levágok egy cukkinit, meg szedek hozzá egy csokor illatos kaprot, és beviszem a konyhába. És előveszem a hűtőből a saját tyúkjaim által tojt tojást. Abban teljes mértékben benne van a szeretet energiája. Vásárolok boltban is, de akkor alaposan megnézem a termékeken az összetevők listáját. Tehát én tudatosan odafigyelek a táplálkozásomra. Tudom, hogy mire van szüksége a testemnek, és igyekszem azt meg is adni neki. 

Most elmondom nektek, hogy számomra mi a 3 legfontosabb alapelv.

1. Víz

Képzeljétek el, hogy a testünk közel 70%-a víz. Ez az arány gyermekkorban kicsit nagyobb, 80% körüli. Később, ahogyan telik rajtunk az idő, úgy ez egyre kevesebb lesz, időskorra pedig akár 50%-ra is lecsökkenhet. Biztosan tapintottatok már kisbabák bőrét és idős ember bőrét is. Mint a kamrában az alma február környékén.

De hol található ez a sok víz? A sejtek belsejében, a sejtek közötti térben, minden egyes szervünkben, a vérben, a gyomornedvben, a testünk által termelt enzimekben, az agyi és gerincvelő folyadékban mindenütt jelen van a víz. A testünkben zajló összes folyamathoz szükség van a vízre. A víz tehát egyenlő az élettel. Ahol nincs víz, ott nincs élet!

Gondoljatok csak egy szobanövényre, amit pár hétig nem öntöztetek meg! Velünk ugyanez történne.

Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy napi szinten fogyasszak megfelelő mennyiségű, tiszta, jó minőségű ivóvizet. A megfelelő mennyiség testsúlytól függ. A szakirodalom szerint 30 kilógrammonként 1 liter.

Azt vettem észre, hogy akármilyen változatosan táplálkozom, ha nem iszok elegendő vizet, akkor a testem nem tud megtisztulni, megújulni. Ha véletlen ilyen előfordul, akkor a testem azonnal jelzi: kiszárad a szám vagy enyhe fejfájás jelentkezik, és akkor rögtön eszembe jut, hogy igyak.

A vízre azért is nagy szükség van, mert a víz mossa ki a testünkből az anyagcsere és a mindennapi működés során keletkezett méreganyagokat. 

2. Méregtelenítés

A testünk kitartóan, fáradhatatlanul végzi a dolgát, hiszen minden nap, naponta egyszer vagy többször – attól függ milyen csatornán – de megszabadul a feleslegessé vált anyagoktól. Akkor miért kell a méregtelenítés? 

Mert egy idő után a szervezet nem győzi. Telítődnek a raktárak, a testben lerakódások jelenhetnek meg és a méreganyagokat kivezető csatornák eltömődhetnek. Ezt jelzi a testünk.

Amikor jelentkeznek olyan tüneteim, hogy fáradékony vagyok, nehéznek érzem a testem, vagy érzem, hogy nem olyan jó az emésztésem. Például puffadok, vagy pattanások jelentkeznek az arcomon, vagy esetleg kellemetlenebb az izzadtságom szaga, akkor tudom, hogy itt az ideje egy kis méregtelenítésnek. Ekkor tartok egy tehermentesítő vagy böjtnapot. Ilyenkor minimálisra csökkentem a szilárd ételt, vagy csak vizet, vagy gyümölcslevet fogyasztok, illetve gyógyteákat, mint például a csalán, gyermekláncfű, diólevél, amik a takarítást segítik. Egyben lelki méregtelenítést is végzek. Tartok egy pihenős, relaxálós, feltöltődős napot. Igyekszem ezt rendszeressé tenni, és akkor nem jelentkeznek súlyosabb tünetek, betegségek.

3. A fény

Sokan gondolhatjátok most azt, hogy „mi köze a fénynek a táplálkozáshoz?”.

A növények a fotoszintézissel a fényt tápanyaggá, vitaminná, energiává alakítják. Mi megesszük a növényeket, és megesszük velük együtt az bennük raktározódó napfényt is. Tehát átvitt értelemben fényevők vagyunk.

Én az vagyok.

Gyakorlatilag napfényfüggő vagyok. Ősszel igyekszem minél többet a szabadban lenni, hogy jól feltöltekezzem napfénnyel, mert tavaszig valahogy ki kell bírni. De a tél vége felé, már annyira hiányzik a napfény, hogy szinte rosszul vagyok. Ki vagyok rá éhezve.

Tavasszal végre elkezdem a fényevést, hogy töltekezzek. Mérhetetlenül gazdag kínálata van a Földnek növényekből, és én igyekszem minél többfélét fogyasztani belőlük. Azokat a növényeket részesítem előnyben, amik a mi éghajlatunkon, a közvetlen környezetemben teremnek, hiszen azokat adta nekünk a természet. Igyekszem abban az állapotában elfogyasztani, ahogy megtermett, vagy a lehető legkíméletesebb módón elkészíteni őket. 

Mindig az adott évszakban termő növényeket fogyasztom. Tavasszal a zöldségeket, nyáron a gyümölcsöket, ősszel az olajos magvakat, és télen a gabonákat. Azért teszek így, mert így harmóniába kerülök a természettel, és harmóniába kerülök önmagammal is, hiszen természetes forrásból töltöm fel energiával magamat. 

Összefoglalva tehát számomra a 3 legfontosabb dolog:

– vízivás,

– méregtelenítés

– fény magamhoz vétele a növényeken keresztül (is)!

Igyekszem ezt a 3 testőrt az életem szolgálatába állítani. Tudom, hogy ez nagyban hozzájárul az egészségem megőrzéséhez, és ahhoz, hogy sokáig tudjam használni a testemet, ezt a csodálatos biojárművet.