A District 110 életében ez volt az első olyan konferencia, melyet online rendeztek meg, így a 387 regisztrált, különböző országból és régióból származó résztvevő otthonról követhette az eseményeket a május 15-ei hétvégén. A három napos rendezvényen tartottak beszéd- és beszédértékelés versenyt, workshopokat, és a District tanács ülését. Több eseményt a Facebookon élőben is közvetítettek, így minden érdeklődő betekintést nyerhetett a programokba.

A pénteki megnyitón több házigazda és szervező felidézte a korábbi konferenciák emlékét. Aleksandra Lewandowska, a pénteki házigazda kiemelte: attól, hogy nincs színpad, kézfogás, és gálavacsora, az esemény szellemisége ugyanúgy megmarad. Kővári Dániel, PQD hozzátéve felsorolta, hogy miért más ez a konferencia, mint a korábbiak: könnyebb volt a workshopokhoz előadókat hívni, és lehetünk kényelmes ruhában.

A nyitóbeszédet Simon Bucknall tartotta. Simon a Toastmastersben bejárt útját mesélte el nekünk, hogyan vált jó előadóvá. A versenyeken és konferenciákon való részvétel (látott hétköznapi embereket nagy dolgokat elérni) megváltoztatta világlátását.

Az első workshopon Bret Freeman segítségével a történetmesélés tudományát és művészetét ismertük meg. Bret megmutatta nekünk, hogy fontos, hogy figyeljünk a közönség különbözőségeire és a beszéd felépítésére. Az elmondottakat néhány filmrészlettel is illusztrálta.

Lippner Tamás workshopjában a vezetőknek hozott három betartandó aranyszabályt.

A két érdekes workshop után izgatottan vártam az eseményekkel teli következő napot. Szombaton Simon Bucknall egy workshoppal tért vissza: megmutatta, hogyan mutassuk be röviden és hatékonyan a munkánkat (vagy egy terméket, melyet el akarunk adni), melynek angol elnevezése az „elevator pitch”. Az előadás közben lehetőségünk volt gyakorlásra is: kis csoportokban, külön „szobákba” beosztva beszéltük meg kinek a munkája milyen problémára ad megoldást.

Ezután következett a District szintű beszédértékelés verseny. A tesztbeszélő, Fischer Mónika „Do you have a mentor?” című beszédében pozitív érveket sorakoztatott fel amellett, hogy legyen egy mentorunk, ne egyedül hajózzunk a viharban. A négy divízióból érkező nyolc versenyző (Peter de Lange, Alex MacIntosh, Robert Srnka, Domján Enikő, Laurentiu Nicoara, Taisia Nistorenco, David Smith, Vera Oleneva) kis szünet után egyenként adott visszajelzést Mónikának. A verseny eredményét csak az esti gálán ismertük meg.

Hosszabb szünet után a délután a beszédversennyel folytatódott. Daiana Foros „I shot the sheriff” című beszédében öccsével való viszonyát ismerhettük meg. Hujber Ildikó szintén egy tanulságos történetet mesélt el a családjáról, úgy, mintha éppen egy pszichológushoz beszélne. Vitaliy Rulyov a pénzfeldobás árnyoldalairól beszélt. Ovidiu Oltean beszédéből megtudhattuk, hogy életét végigkísérte az aranyhal meséje, és a három kívánság. Ksenia Sandryukhina beszédéből az arab kultúrát ismerhettük meg. Alex Macintosh „No means grow” című beszédében egy gyerekkori történet elevenedett meg egy álom beteljesüléséről. Magdaléna Struhárová a csend erejéről beszélt. Ondrej Brozek beszédében példát mutatott mindnyájunknak a járvány alatti segítségnyújtásból.

A verseny kezdetekor a saját divíziót képviselő versenyzőknek drukkoltam (Hujber Ildikó és Alex MacIntosh), a beszédek elhangzása után viszont részben megváltozott a véleményem: a legjobban Daiana Foros beszéde tetszett, második helyre pedig Hujber Ildikót soroltam volna. Alex MacIntosh beszéde ugyanúgy megragadott, mint előző alkalommal a divízió versenyen.

Az esti gálán több bejelentésre is sor került. A házigazda, William Benko bevezetőjében arra biztatott bennünket, hogy osszuk meg tudásunkat, fogadjuk be és értékeljük az őszinte és jó visszajelzéseket, és beszéljünk egyre nagyobb közönség előtt.

Calin Gilea, CGD kihirdette, hogy ez alkalommal mely klubok kaptak díjakat létszámnövekedésért (Star Club Award, Phoenix Award, Excellence in Retention Award), tanösvényen való kiváló haladásért (Pathways Mastery Award), és hogy mely személyek érték el a legfelső szintet a nyilvános beszédben, és lettek ún. „Distinguished Toastmasterek” (DTM). Dan Huma, PR menedzser a legjobb PR-ért járó díjat is kiosztotta, melyet divíziónkban a PestBeszéd klub nyert. A következő időszakra megválasztott tisztségviselőket is megismertük. Ezután mindenki izgatottan várta a versenyeredményeket, melyeket interjú követett a versenyzőkkel.

A beszédértékelés verseny helyezettjei: 1. Alex MacIntosh (Divízió A) 2. Vera Oleneva (Divízió B) 3. Peter de Lange (Divízió D)

A beszédverseny helyezettjei: 1. Ondrej Brozek (Divízió C) 2. Alex MacIntosh (Divízió A) 3. Vitaliy Rulyov (Divízió B)

Gratulálunk a nyerteseknek és minden versenyzőnek!

Az interjúkból megtudtuk, hogy a versenyzők céltudatosan haladnak előre céljaik felé, de nem felejtik el honnan indultak, értékelik a visszajelzéseket, vezetőként empatikusak; hogy elfogadóak, pozitívan tekintenek a jövőbe, mernek nagyot álmodni, de nem félnek csendben maradni saját magukkal, és nem baj, ha ilyenkor a személyiségük különböző részei harcolnak egymással.

A konferenciát az utolsó napon három workshop zárta. Catalin Paval a hatékony értékesítés módszereit ismertette velünk nagy és kisebb tömeg esetén. Ismét kis csoportokban, külön „szobákba” beosztva beszéltük meg hogyan „adnánk el” a Toastmasters tagságot az érdeklődőknek.

Florian Bay a vezetés alapjairól beszélt, közben példaként világszerte ismert, eredményes vezetőket mutatott nekünk.

A két workshop közben éreztem, hogy elfáradtam, de a harmadik workshop felvillanyozott és felvidított. Jessica Breitenfeld kevés adatot sorolt fel előadásában, cserébe hozott példákat és improvizációs gyakorlatokat. Jessica energikus előadásában az alkalmazkodásra való képesség és az érzelmi intelligencia fontosságára is felhívta figyelmünket. Kis csoportokban szavanként meséltünk történetet és megismertük az „Igen.”, „Igen, de…”, „Igen, és…” kezdetű válaszok erejét.

Zárásként Somogyi Balázs, divízió igazgató mondott pár szót a konferenciához kapcsolódó statisztikai adatokról, és megköszönte a szervezőknek a segítséget, a többieknek pedig a részvételt.

Ez a három nap számomra tartalmas, érdekes, és szórakoztató volt. A konferencia alatt elgondolkodtam a munkahelyemen és a Toastmasters klubunkban működő vezetői stílusokon, a munkám „hasznosságán”, és hogy a jövőben milyen szerepeket szeretnék betölteni a Toastmasters szervezetében. A hétvégén élvezettel hallgattam a három angol úriember (Simon Bucknall, Bret Freeman, és Florian Bay) előadását, az általuk elmondottakat alkalmazni fogom a jövőben. A versenyeken elhangzott beszédekből, értékelésekből, és interjúkból szintén sokat tanultam, ezek az információk először a tanösvényemen lesznek hasznosak, a későbbiekben viszont szeretném magam kipróbálni versenyhelyzetben is. Továbbra is szeretnék figyelmet fordítani a rögtönzésre, és az azt segítő technikákra.

A konferencián rengeteg jó előadót és jó vezetőt hallgattam meg. Testközelből tapasztaltam meg, hogy a Toastmasters több mint egy statikus tudástár: a tagok egyéni tudását összegyűjtve, egy dinamikusan változó és megújuló halmaz. A tudásanyagból mindenki éppen azt veszi ki, amire az adott pillanatban szüksége van. Nyúljatok már ma a tudást jelképező zsákba, hogy elérjétek kitűzött céljaitokat!

Ne feledjétek: A jövőtök ma kezdődik!