El tudod képzelni azt, hogy felveszed a hátizsákod és elindulsz egyedül, hogy bejárd a világot? Interjúalanyom pont ezt tette. Egyedül neki vágott autóval Új-Zélandnak, hogy átszelje. Közben több kaland várt rá. Hogy ki ő? Tóth Enikőnek hívják, a nyíregyházi klubunk tagja, és ő az őszi humoros rögtönzés versenyünk angol nyelvű győztese.

– Hogyan találkoztál a Toastmasters közösséggel?

Már gimnazista koromban hallottam róla, de ez csak most jutott az eszembe, hogy akkor nem mentem el még egy találkozóra sem. De a gimnázium során több angol nyelvű nyilvános beszédversenyen részt vettem. Ennek része volt, hogy a Toastmasters versenyeket tanulmányoztuk. Majd külföldre jártam egyetemre, s amikor hazajöttem Nyíregyházára, szerettem volna egy közösséget találni, ahová tartozom. Így jutottam el a nyíregyházi klubba, lejártam hétről-hétre hosszabb ideig, figyeltem. De akkor jött a világkörüli utam, így nem lettem tag azonnal, mert hosszabb ideig nem voltam itthon. Visszagondolva jó lett volna, ha már tagként indulok útnak, mert akkor meglátogathattam volna más klubokat a nagyvilágban.

– Miért csatlakoztál?

Fejlődni és tanulni vágyom, hogy minél jobb legyek.

– Miért fontos számodra a retorika?

A jövőm része, érzem a szívemben, hogy ez az utam. Gyerekkorom óta imádok szerepelni. A szüleim is nagyon jó előadók. Ők vállalkozóként tevékenykedtek és jártak mindig előadásokat tartani. Sokszor én magam is velük tartottam es sokat tanultam tőlük, illetve a többi előadótól.

– Adott a kérdés rögtönzés vagy beszéd?

Abszolút rögtönzés. Abban van számomra a kihívás, egy adrenalin bomba. A beszédnél sokat készülsz, azt tudod milyen lesz, megvan az eredmény, nem érhet meglepetés, hiszen hónapokig építetted fel a mondanivalódat.

– Mi volt a győztes rögtönzésed témája?

„Mitől is forog a Föld?” volt az area verseny kérdése. Nehéz kérdés is lehet. 

Könnyű volt erre válaszolnom, mert körbeutaztam a világot és sok mindent láttam, nekem könnyű a válasz. Két szó jutott azonnal az eszembe, ami számomra mozgatja a világot, a szeretet és a kedvesség. Amikor utaztam, sokszor azt sem tudtam aznap hol fogok aludni, de mindig minden megoldódott. Mindenki olyan emberekkel találkoztam, akik segítettetek. Pedig azt, mondták, hogy egyes helyek életveszélyesek. Amíg segítjük egymást, nem lehet gond. A második, azaz a végső versenyen meg arra kérdésre kellett válaszolnom, hogy ha visszautazhatnék az időben és átadhatnék valakinek egy üzenetet, akkor hová utaznék és kinek adnék át egy üzentet.

– És hová utaztál képzeletben?

Vissza az ősi kultúrák idejébe. Az a mottóm, abban hiszek, hogy mindennap szeretnék megtanulni valami régen elfeledett dolgot, ahelyett, hogy valami új dologról tanulnék.

– Pedig azt hinné az ember, hogy a te korodban csak az új dolgok érdekelnek, mint pl. digitalizáció … No, de hová utaztál vissza és kinek adtál át üzenetet.

Az első kérdésem nekem is ez volt… Mikorra is utaznék vissza…? Lehet, hogy az ősi korba vagy csak az iparosodás idejére. Persze fontos a technika, hiszen e nélkül a mi beszélgetésünk vagy a verseny sem jöhetett volna létre. Azonban hiszem, hogy fontos a régi bölcsességeket visszahozni és megtalálni az egyensúlyt, a régi és az új között. Ezért is készítenek interjút az ősi kultúrák képviselőivel, hogy mi az üzenetük a mai kor emberének. Dokumentumfilmet is készítek ebben a témában, egy barátommal. Ami nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, az egymással töltött időt es a környezetünkkel való kapcsolatot, hogy legyünk nyitottak és kíváncsiak. Ez számomra a főüzenet.

– Melyik dokumentumfilmből merítettél ihletet? 

A kedvenc dokumentumfilmem az a Heal, ami az egészségünk fontosságáról es mikéntjeiről szól, arról, hogy az emberi elme mekkora hatalommal rendelkezik es mik is a krónikus betegségek. Ezt itthon bárki megkaphatja könyv formában is bármelyik könyvesboltban. De ehhez a beszédhez két dokumentumfilmből, illetve az utazásomból merítettem ihletet. Az egyik Matt Damon filmje, a Brave blue world, ami arról szól, hogy miként használjuk a vizet és hogyan tudjuk megmenteni a világ víz rendszerét, illetve hogyan teremtsünk iható vizet mindenkinek a világon. A másik pedig, a Kiss the ground Woody Harrelsonnal, ez a film pedig a mezőgazdaság  mikéntjeiről és a talaj fontosságáról szól, hogy ez miért is fontos napjainkban, az étkezésünkben.

– Mit adott neked a verseny?

Imádok versenyezni, nekem extra erőt ad, hogy tegyek valamit. Örültem neki, hogy sok tagot megismertem a magyar közösségből, mert eddig csak a nyíregyházi klubban jártam és a Skylarksban, náluk is csak a virtuális térben. Ez az időszak most nehéz, de ami az előnye, hogy bejárhatjuk a világ összes klubját és csatlakozhatunk a találkozókhoz. Ami jól esett, hogy a nagyvilágból kaptam több gratulációt a helyezésem miatt. Jó ennek a családnak, nagy közösségnek a tagja lenni.

– Hogyan képzeled el az életed öt éven belül?

Nagyon szeretek tervezni, így tudom, hogy mit szeretnék öt vagy akár tíz év múlva. Az ötéves terv része, hogy most januárban szeretnék kiköltözni az egyik jó barátomhoz Amszterdamba, hogy dokumentumfilmen dolgozzunk és gyűjtsünk hozzá anyagot. Szeretnék még idén egy podcast csatornát indítani és minél több tudást magamba szívni.

– Mit kell tudni a dokumentumfilmről?

Négy különböző részből állna: Mindset, Healthset, Soulset, Heartset. A technológia miatt, sok ősi tudás kiveszett a mai emberek életéből, ezt kellene visszahoznunk a mindennapokba. Az utazásom során azt tanultam meg, hogy a technológia fontos, hogy de el is vesz tőlünk. Meg kell tanulni egyensúlyba hozni az ősi tudást és a technikát. Figyeljünk oda jobban a spirituális kapcsolatainkra, az egészségünkre. A film célja az, hogy olyan eszközöket és tudást adjunk az embereknek, melyet az ősi kultúrák évszázadokon keresztül használtak és tökéletesítettek, s mindezt érdekes formában adjuk át.

És hogy segítsünk az embereknek fejleszteni a mindennapi életüket, felismerni a bennük rejlő erőt, potenciát és építeni egy beteljesedettebb életet. És persze Toastmasters tag leszek továbbra is. Minél több embernek szeretnék segíteni, ez ott van a szívem mélyén.

– A világkörüli utadon, melyik élményed volt a legmeghatározóbb és mit tanultál belőle? 

Számos meghatározó élményem volt már az első naptól kezdve, ahogy belevágtam a nagykalandba. Szeretek megtervezni mindent előre, az útra is volt A, B es C tervem is. Aztán felszálltam a gépre Dániában, jó par óra múlva leszálltam Bangkokban és miután átmentem a vámon azt látom, nincs meg a csomagom. Sok utazás során sokszor hallja az ember, hogy mindig pakoljon szükséges dolgokat a kézipoggyászba. Nos én annyit repültem és sose történt semmi, úgy álltam Bangkok repterén, hogy csak telefon, pénz és tablet volt nálam. Úgy voltam vele, hogy panaszkodhatok ott órákig, de mire mennek vele, úgyhogy elindultam a szállásomra. Amint megérkeztem, mivel nem kellett lepakolnom és már ebédidő volt úgy döntöttem eszem valamit a hostel éttermében. Itt találkoztam két lánnyal, odamentem és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e hozzájuk. Össze is barátkoztunk gyorsan és olyan helyekre is elmentem velük, amit magamtól sose terveztem volna meglátogatni. Az egyiküket pedig Equadorban meg is látogattam. Azt megtanultam, hogy jó tervezni, de néha még jobb spontánnak lenni. Amikor mindent eltervezünk az utolsó pontig, akkor nagy a lehetőség a csalódásra, de ha csak meg szeretnénk tapasztalni minél több mindent és nyitottak vagyunk a tervtől eltérni, akkor látjuk a legnagyobb csodákat, abból lesznek a legjobb élmények és akkor érnek a legjobb meglepetések.

De kiemelhettem volna az élmények közül, azt is, amikor a maori gyógyítóval találkoztam és aztán minden megváltozott. Csodának éltem meg a beszélgetést az ausztrál őslakosokkal.  Önkénteskedtem.  Megtanultam kismotort vezetni Indonéziában. Lakókocsit vezettem egyedül keresztül Új-Zélandon. Amikor befogadtak karácsonyra, vagy amikor 30 perc alatt mély barátságokat is kötöttem. Rengeteg minden történt, amiből sokat tanultam. 

– Karácsonyra befogadtak? Közeleg, a karácsony hátha valaki inspirációt merít az ötletből? 

Karácsony előtt Új-Zélandon voltam, amikor egy buddhista templomban megismerkedtem egy idős házaspárral, akik meghívtak, hogy töltsem náluk az ünnepeket. 

– Úgy gondolom, ha azt mondja valaki fiatal nő létére, hogy egyedül hátizsákkal belevág egy világkörüli utazásba, többen a szívükhöz kapnak. Mit üzensz azoknak, akik nehezen ugranak fejest új dolgokba? 

Csak tegyenek meg egy olyan lépést, ami után már nem visszakozhatnak. Vagy vegyenek meg egy repülőjegyet, vagy invesztáljanak bele valamibe, mondjanak igent valakinek, aki számit nekik. Ez után már nincs visszaút, csak előre. És ha szükséges, legyen valaki melletted, aki felelősséggel tart a megkezdett úton.

Enikő munkájáról ezen linken olvashattok: 

FOOLDAL