„Ha az ember megmutatja a sebezhető oldalát, akkor ez csak erősíti őt hosszú távon.” Gondolja Hujber Ildikó, az országos Toastmasters verseny első helyezettje angol beszédben. Interjújában arról beszéltünk, hogyan érezte magát verseny előtt, közben és utána, illetve a beszédéről, ami meghatotta a közönséget, és ennek köszönhetően a következő szinten fogja képviselni Magyarországot.

Melyik klubnak vagy a tagja, és mióta vagy tag?

A BP-nél dolgozom, így az EBSC Toastmasters klub tagja vagyok 2018 kora őszétől.

Miért kezdtél el TM-ra járni?

Amikor elkezdtem a BP-nél dolgozni, volt egy átmeneti időszak, amikor nem volt sok munkám és eljárogattam tréningekre. Volt egy soft skills tréning Effective Presentation Skills néven. Ott találkoztam egy TM taggal és ő avatott be. Belefért az időmbe és elmentem. Pozitív élmény volt, mert az első alkalommal a rögtönzésre vállalkoztam és engem szavaztak meg aznap rögtönző nyertesnek. Utána elkezdtem rendszeresen járni.

Mi az, amiben a legjobban fejlődtél?             

Sok mindenben. De ha egyet kell kiemelnem, az a bátorság. Az emberek itt nagyon jóindulatúak és mindenki támogat mindenkit. Ez picit szokatlan is volt az elején. De ez adott bátorságot ahhoz, hogy kimerjek állni. Akár elrontom, akár nem, itt senki sem fog ezért kinevetni vagy rosszat gondolni. Az emberek azért jönnek el ezekre a meetingekre, hogy gyakoroljanak és ebbe a hibázás is belefér. A kezdetekhez képest most már sokkal bátrabban állok ki és kevésbé gondolkozom azon, hogy mi történik majd a beszédem alatt. Nagyon megszerettem a nyilvános beszédet.

Ez hozzájárult ahhoz, hogy jelentkezz a versenyre?

Igen. Illetve nagyon erős ExCo csapat van nálunk, én titkár pozícióban vagyok. Rengeteg lelkesítést kaptam a csapattól, kifejezetten a mentoromtól, Skovrán Tímeától, illetve a nálunk VP Mentoring szerepkört betöltő Magyari Izabellától. Bátorítottak, hogy vegyek részt, hiszen ebből tanulok, fejlődöm. Megnézek másokat, megismerek új módszereket, kipróbálom magam. Másodjára vettem részt a versenyen. Az első még személyes előadás volt. A mostani online, ami a körülményekhez képest úgy gondolom nagyon jól lett megszervezve.

Az első versenyben meddig jutottál?

Eljutottam a divíziós szintig, de nem értem el helyezést.

Most hogyan érezted magad a verseny előtt?

Most kevésbé izgultam. Többé-kevésbé már tudtam, hogyan épül fel egy ilyen verseny. Engem akkor kap el a versenyszellem, amikor a verseny ténylegesen elkezdődik. Az utolsó beszélő voltam aznap, mindenkit végignéztem. Élmény volt látni, hogy mennyire erősek a versenyzők és mindenki mennyire komolyan gondolja ezt.

Verseny közben hogyan érezted magad?

A beszédemet megelőzően, míg a többieket hallgattam, nagyon izgultam. De az én beszédem alatt már csak arra figyeltem, hogy miről beszélek, illetve hogy az milyen érzelmeket vált ki belőlem. Kevésbé gondolkoztam azon, hogy hányadik leszek. Az az 5-7 perc csak arról szólt, hogy beleélem magamat abba, amiről beszélek. Arra koncentráltam, hogy azt megéljem.

Az TM utad elején voltak olyan érzéseid a beszéd közben, hogy most mi lesz?

Az elején nagyon görcsösen koncentráltam arra, hogy ki ne maradjon egy sor, izgultam, nehogy felcseréljek egy bekezdést. Vizuális típus vagyok és próbáltam mindig elképzelni magam előtt a leírt szöveget, nehogy kimaradjon valami. Mostanra már az lett a legfontosabb, hogy a beszédtechnikára és a mondanivalóra koncentráljak.

Van technikád arra, hogy csak a beszédre koncentrálj beszéd közben?

Én legtöbbször komolyabb, szívemhez közeli témákat választok. Ez segít abban, hogy beszéd közben csak a mondandómra koncentráljak. Annyira közel áll hozzám a téma és érzelmekkel teli, hogy a beszéd közben arra figyelek, hogy megéljem ezeket az érzéseket.

Miről beszéltél és miért választottad ezt?

Sokat gondolkoztam a témán. Most az itthon töltött idő miatt volt több nyugodalmas percem arra, hogy végiggondoljam. Egyszer csak jött egy ihlet. Március végén volt a 30. születésnapom. Apukám pedig 60 éves lesz július végén. Egyszer csak bevillant, hogy 2020 van, ez az évszám tele van kettessel. És mi is pont kétszer annyi idősek leszünk egy évben. Érdekes volt elgondolkozni azon, hogy ő 30 évesen hol tartott az életében, én hol tartok 30 évesen az életemben. Milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy kinek, hogyan alakul az élete. Ezen töprengtem és folyamatosan jöttek gondolatok. Próbáltam belevinni azt, hogy a család és a családi háttér mennyire fontos. Például, hogy ki milyen környezetben nő fel vagy hogy kinek, mi adatik meg már a gyerekkorától kezdve. Nekünk ez nagyon különbözően alakult. Ez is az oka annak, hogy én most mennyire más helyzetben vagyok 30 évesen, mint ő annak idején.

A beszédem így tulajdonképpen arról szólt, hogy apukámnak milyen volt a családi háttere, amiben ő felnőtt. Én nekem mit teremtettek meg, én miben nőttem fel, és hogyan alakulhatott az életünk 30 éves korunkig. Illetve milyen közös pontok voltak, melyeket mindketten megéltünk.

Miért nem akartad, hogy közvetítve legyen?

Engem ez váratlanul ért. Valahogy hozzám nem jutott el az az információ, hogy élőben lesz közvetítve Facebookon. Nem volt időm végiggondolni, hogy szeretném-e azt, hogy ezt bárki végignézhesse. Ezért azt kértem, hogy ha van rá lehetőség, akkor ez egyelőre ne legyen élőben vetítve. Ha tovább jutok, akkor lesz időm ezt nyugodtan átgondolni, de ezt a verseny izgalma alatt akkor nem tudtam megtenni. Én most már tudok ezekről a dolgokról beszélni, de nem akartam senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni.

Mi volt a legnagyobb kihívás ebben a versenyben?

Egyrészt nagyon erős volt a mezőny, mind a három másik beszélő kimagasló teljesítményt nyújtott. Másrészt az online tér. Harmadrészt pedig az érzelmi kihívás, hogy végig tudjam mondani a beszédet. Érzelmileg ez a beszédem volt a legmegterhelőbb.

Éreztél olyat, hogy inkább visszavonulsz?

Volt egy-két bizonytalan pillanat, főleg amikor láttam, hogy élő közvetítés lesz. Azt éreztem, hogy vissza kellene lépnem. Viszont azt is gondolom, hogy ha az ember megmutatja a sebezhető oldalát, akkor ez csak erősíti őt hosszú távon. Ezért úgy döntöttem, hogy elmondom, legyen bármi. Jól esett elmesélni ezt a történetet. Pozitív, megható visszajelzéseket kaptam utána. Nagyon jó érzés, hogy így meg tudtam érinteni az embereket. Már csak ezért is megérte.

Hogyan készülsz fel a beszédre?

Viszonylag sok idő telik el két beszédem között. Megvárom míg olyan ihletem, inspirációm lesz, ami megérinthet másokat is. Számomra nagyon fontos, hogy olyan típusú beszédeket tartsak, amivel valamilyen gondolatot, emléket, élményt idézek fel másokban.

A felkészülés hosszú folyamat. Ezen beszéd kapcsán volt egy alapgondolat. Legyen életút összehasonlítás. Elkezdtem összeírni dolgokat, hogy jelenleg én hol tartok az életemben, apukámnak a gyerekkora hogyan alakult, milyenek (voltak) a szülei, iskolázás. Ezeket elkezdtem összehasonlítani. Megfogalmaztam pár gondolatot, majd félreraktam. Amikor ismét jött egy gondolat, azzal alakítottam a szövegen. Ezen a beszéden dolgoztam a legtöbbet, amióta a TM-nek a tagja vagyok. Karanténban volt rá lehetőségem, hogy apránként, lassan összeállítsam a végleges verziót.

Hogyan érzed magad, hogy tovább jutottál?

Amikor megláttam az első helyezést, láttam a nevemet, de éreztem, hogy egyáltalán nem tudatosult bennem. Ez másnap reggelre tisztult le, amikor képet, szövegeket kellett küldenem hivatalos anyagokhoz. Hatalmas az öröm, ugyanis megítélésem szerint nagyon erős volt a mezőny. Másrészt pedig azért is, mert viszonylag rövid ideje vagyok a TM tagja és ez a második versenyem. Kicsit hihetetlen.

Ha a District versenyen is tovább jutsz, akkor milyen terveid vannak?

Ezen még nem gondolkoztam. Csak egy lépéssel előre szoktam tekinteni. Nem szoktam azon gondolkozni, hogy megnyerem. Nyilván az ember azért megy oda, mert versenyezni szeretne, de nem érzem, hogy nagyon görcsösen akarnám, hogy helyezést érjek el. Mindig azt nézem, hogy magamhoz képest hogy sikerült teljesítenem. Másokat is jó nézni, mert abból lehet tanulni. De az a mérvadó, ha az ember magához hasonlítja a fejlődését. Nem szeretek álmodozni arról, hogy mi lesz, ha megnyerem. Majd ha tényleg megnyerem, akkor majd elgondolkozom rajta. Ezt az élet bármely területén így kezelem.

Melyik jelent neked nagyobb kihívást? Élőben vagy online előadni?

Mindegyiknek megvan a maga kihívása, előnye-hátránya. Én úgy gondolom, hogy személyesen még mindig nagyobb kihívás előadni, mint otthon a kanapéról. De ez a beszédtől is függ. Online nem mindig látjuk a közönséget úgy, mint élőben. Egy humoros beszédnél például nagyon előnyös, ha személyesen ott ülnek az emberek és elmosolyognak, nevetnek a viccen. Szerintem egy humoros beszéd kevésbé működik online, mert nem látod a reakciókat. De motivációs beszéd kategóriában az online verseny kivitelezhető volt.

Min változtattál a legtöbbet, mikor online adsz elő?

Jobban figyelek arra, hogy megfelelő hangerejővel beszéljek. Egy teremben számomra jobban érezhető, hogy mi a megfelelő hangerő. Most viszont egy számítógép előtt vagyunk és nem tudjuk, ki mennyire hall minket. Ezért a megfelelő hangerő most kiemelten fontossá vált. Illetve figyelek arra, hogy közelebb legyek a kamerához. Valahogy távolabb érzem a beszélőt, ha távolabb van a kamerától. Én erre figyeltem előadás közben is, messzebbről indultam, majd fokozatosan jöttem közelebb. Ez volt a koncepció. Ahogy kibontakozik a téma, egyre közelebb jövök a hallgatóhoz, egyre bensőségesebb lesz a kapcsolat a hallgatóval.

Mit tanácsolsz annak, aki jövőre versenyezni akar?

A személyes beszédek híve vagyok. Ez tud nagy hatást kiváltani a nézőből és a beszélőből egyaránt. Mindemellett a felkészülési technika is nagyon lényeges. Nekem a bevált módszerem, hogy minimum 2-3 héttel korábban készülők fel a beszédre. Érdemes a felkészülésre időt hagyni.

Mit tanácsolsz a nézőnek, aki téged nézni fog?

Próbáljanak elgondolkozni a beszéd üzenetén, azon hogy mennyire lehetünk hálásak embereknek azért, amit elértünk. Nyilván mindenki maga dolgozik meg a sikeréért, de nem mindig vagyunk egyedül a sikerhez vezető úton. Legyünk hálásak ezeknek az embereknek.