Introvertált: jelentése befelé forduló, zárkózott.

Amikor néhány éve elolvastam Susan Cain: Csend című, introvertáltakról szóló könyvét, teljesen magamra ismertem. Megerősített saját magamban, mert kicsit tisztább lett a kép bennem arról, hogy ki vagyok én. Introvertált egy olyan világban, ahol az extroverzió (kifelé fordulás, nyitottság) az ideális és követendő.

„A személyiség legfontosabb aspektusa … a vérmérséklet két pólusa – vagyis az, hogy hol helyezkedünk el az introvertált-extrovertált spektrumon belül. E skálán elfoglalt helyünk határozza meg, milyen barátokat és párt választunk, hogyan társalgunk, hogyan oldjuk meg nézeteltéréseinket és miképpen mutatjuk ki szeretetünket. Meghatározza, milyen pályát választunk, és hogy sikeresek leszünk-e benne. Befolyásolja, … tanulunk-e a hibáinkból, merész üzleteket kötünk-e a tőzsdén, késleltetjük-e az elnyert jutalom élvezetét, jó vezetők vagyunk-e …” (Susan Cain)

Nagyon inspirált, amikor megtudtam, hogy olyan ismert személyiségek is introvertáltak voltak, mint például Rosa Parks, Eleanor Roosevelt, Al Gore, Warren Buffett vagy Gandhi. Különböző elméletek vannak arról, hogy karakterünk megváltoztatható-e. Én azzal értettem egyet, hogy karakterünk nem változtatható meg gyökeresen, de tágíthatjuk határainkat, és fejlődhetünk.

Amikor 2017 novemberében tudomást szereztem arról, hogy tartanak egy retorika klub bemutató estet Győrben, felkeltette az esemény az érdeklődésemet, és ellátogattam rá. Természetesen nagyon izgultam, mert nem volt tapasztalatom a nyilvános beszédben. De az est után úgy éreztem, hogy ez a tevékenység jót fog tenni nekem, így a győri klub alapító tagja lettem.

2018 augusztusáig, a hivatalos alapításig valamennyire megismertük egymást a többi taggal. Látták, hogy sokszor jegyzetelek, és a jégtörő beszédemből megtudták, hogy verseket írok. Ezek alapján javasolták, hogy legyek én a klub titkára. Azóta is én töltöm be ezt a posztot a győri klubban.

A megválasztott elnökünk, Feri nagyon lelkesen és aktívan végezte feladatát. Célként tűzte ki a klub népszerűsítését, és minél több tag toborzását. Ennek részeként 2018 novemberében kitalálta, hogy egy blogban kellene megörökíteni a klub életét, a jelentős eseményeket. Megkérdezte tőlem: „Évi, írnád te a blogot?” Én pedig igent mondtam a felkérésre. Így a blog közel 1 éve működik. Írok bejegyzéseket a hagyományos klubnapokról, versenyekről, műhelyekről, képzésekről.

A klub életében a kezdetektől részt veszek, időközönként különböző aktivitással. Tartottam több beszédet, voltam házigazda, rögtönzésvezető. A két utóbbi szerep is igényel felkészültséget, a visszajelzések alapján jól elvégeztem a feladatot, szórakoztatóak voltak a rögtönzések, és összeszedett a klubest. Belülről is érzem, és többen mondták már, hogy sokat fejlődtem a klub megalakulása óta. Nyitottabb lettem, és a többi taggal együtt egy jó csapatot alkotunk.

2019 januárjában az oktatásért felelős alelnökünk kilépett a klubból, így egy válsághelyzet állt elő. Alkalmanként helyettesítettem őt, és igyekeztem továbbra is így tenni, amíg meg nem találtuk az utódját. Közben viszont elérkezett a március, a klubversenyek időszaka. Elvállaltam a győri klubverseny szervezését, annak ellenére, hogy még soha nem csináltam ilyesmit. Szerencsére kaptam segítséget több oldalról, és az is hasznomra vált, hogy mindent szeretek előre megtervezni. A versenyt március közepén megtartottuk, a győztesek továbbjutottak az area szintű versenyre, ahol szép eredményt értek el. Nagyon intenzív időszak volt, de egyben jó tapasztalat is, most már tudom, hogy képes vagyok erre is.

Nem sokkal később egy másik tulajdonságomnak is hasznát kellett vennem: még pedig, hogy szeretek jól informált lenni. Az egyre növekvő taglétszám és a Pathways bevezetése miatt szükségét éreztük egy mentorrendszer bevezetésének a klubban. A szervezésben aktívan részt vettem, elsőként mentorálási kérdőívet készítettem, melynek kitöltetése után tisztább képet kaptunk a tagok informáltságáról és a felmerülő igényekről. Emellett vállaltam, hogy szívesen mentorálok új tagokat. A rendszer még nem forrt ki teljesen, folyamatosan csiszolgatjuk, és ötletelünk a témával kapcsolatban.

Amióta a Toastmasters klub tagja vagyok, sokat tanultam saját magamról. Ezen kívül sok érdekes információ birtokába jutottam, melyeket a munkám során, vagy az életem más területén is hasznosítani tudok. Korábban nem tudtam volna elképzelni magam vezetőként, de most már nem zárom ki a lehetőséget, hogy kellő tapasztalat megszerzése után kipróbáljam magam ebben a szerepben is. A jövőben tovább szeretném fejleszteni a készségeimet, különösen az emberi kapcsolatok és a networking területén. Szeretném több szerepben kipróbálni magamat, minél több beszédet tartani, egyre magabiztosabban kiállni a közönség elé.

Meg tudom erősíteni, hogy a Toastmasters kapui nyitva állnak különböző karakterű és képességű emberek előtt. Ha szeretnének fejlődni a nyilvános beszédben, az introvertáltak is megtalálhatják itt a helyüket. Az, hogy ez sikerül-e, függ az egyének introvertált-extrovertált spektrumon való elhelyezkedésétől, és attól, hogy kellően komfortosan érzik-e magukat ebben a közegben.

Végezetül ismerjétek meg Susan Cain személyes történetét, aki introvertáltként elhatározta, hogy legyőzi nyilvános beszédtől való rettegését, így ellátogatott egy tréningre: „A tőlem telhető legjobb és legbátrabb szónok akartam lenni. A visszajelzések azt erősítették meg, hogy jó úton haladok e cél felé. Gyanítottam, hogy többiek reakciói túlzottan kegyesek voltak, ám nem törődtem vele. Elkezdtem magamban semlegesíteni a nyilvános beszédtől való félelmemet. Azóta számtalan előadást tartottam, nem csupán kis csoportok, hanem több száz fős tömegek előtt is. Lassacskán meghódítottam a pódiumot.”