„Isten félénk, ijedős lénynek teremtette a nőt, és van valami természetellenes az olyan asszonyban, aki nem fél. (…) Mindig legyen valami, amitől félni tudsz, mint ahogyan mindig legyen valaki, akit szeretsz.” Margaret Mitchell amerikai írónő szavai jutottak eszembe amikor Neisz Laurával beszélgettem. Laura, lámpaláz-szelídítő és nyilvános beszéd coach, a lámpalázról és a női előadókról kérdeztem.

VSZ: Azt mondtad a lámpaláz olyan, mint egy béka a mesében meg kell csókolnunk és királyfi lesz belőle…

NL: Igen, mert először ijesztőnek tűnik, de ha szembe nézünk vele, azaz megismerjük a lámpaláz igazi arcát, akkor az erőforrásunkká is válhat. Ráadásul, ha belőle királyfi, akkor belőled királyné lesz…

VSZ: Úgy tartják, hogy nem lehet legyőzni a lámpalázat. Miért?

NL: Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem legyőzni kell. Nem a sárkány, hogy utadba álljon és kinyírjon. Hanem a béka. Ha szembenézel vele, át tudod alakítani.

A félelem egy természetes reakciónk, ami a túlélésben segít minket. A lámpaláz jelensége is klasszikus stresszreakció. Selye János agykutató két féle stresszt különböztet meg, amit mi a köznyelvben stressznek hívunk, ő azt úgy nevezi, hogy distressz, amikor rettenetesen idegesek vagyunk. A másik pedig az eustressz, az a felfokozott állapot, ami motivál minket, pontosabban teljesítményre sarkall. A lámpaláznak ugyanez a két típusa van. Amikor nagyon izgulunk hang nem jön ki a torkunkon, és amikor izgulunk, de alig várjuk, hogy a bennünk lévő tudást átadjuk a közönségnek.

VSZ: Akkor mit tehetünk azért, hogy enyhüljön? Vagyis ne akadályozza a teljesítményünket.

NL: Ismerjük meg önmagunkat! A legfontosabb önismeret. Vannak technikák, amivel enyhíthetjük a lámpalázat, de a legfontosabb, hogy megtaláljuk a saját hangunkat.  A rutin sokat segít, de ami mégis döntő, hogy hová helyezed a figyelmed fókuszát. Magadra, vagy a hallgatóidra? Múlton rágódsz („miért nem készültem többet?”, a jövőn aggódsz („mi van, ha elfelejtem?”), vagy arra figyelsz, amire itt és most van hatásod? Pl. Kezdő mondatod gyakorlása, légzés stb. Ha hagyod, hogy olyan gondolatok cikázzanak a fejedben, amik általad kontrollálhatatlan dolgokra irányulnak – múlt, jövő, technika ördöge, közönség – akkor persze hogy parázol. A stressz kontrollvesztett állapot.  Irányítsd a figyelmed olyasmire, amire itt és most hatással tudsz lenni. Ez segít. Persze ezt is be kell gyakorolni, ne várd, hogy egyből és mindig sikerüljön.

VSZ: Milyen módszereket ajánlasz?

NL: Legfontosabb, hogy fogadd el azt a tényt, hogy az előadás nem rólad szól, hanem a közönségről. Kulcsszó az alázat. A lámpaláz is azért foglalkoztat minket, mert magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy mit gondolnak rólunk és nem a közönségünk igényeivel. Érdemes először végig gondolnod, hogy miért tartod fontosnak, hogy magabiztosan állj ki emberek elé. Jó, ha van önmagadon túlmutató célod. Különleges varázserővel bírnak azok a szándékainak, amik másokról szólnak.

VSZ: Több szakember azt ajánlja, hogy vegyük fel a beszédünket videóra és elemezzük ki.

NL: Jó módszer, hiszen amikor felöltözünk akkor is belenézünk a tükörbe, hogy hogyan áll rajtunk a ruha. Nehogy kilógjon valami, aminek nem szabadna (szerk.: mondja Laura kacagva).

VSZ: Fontos a megjelenésük is?

NL: Természetesen. Egy nő bátran viselje szoknyát, én az utcára sem megyek ki nadrágban, maximum, ha csak úgy elrohanok valahova. Még jó, hogy már futáshoz is gyártanak szoknyát. Színpadra mindig szoknyában és magassarkúban megyek. Nemcsak a tartásom más tőle, de hintázni is nehezebb tűsarkúban.

A másik fontos dolog a hajviselet. Ahogy a szoknya és a cipő is, ez is egyéni ízlés kérdése. Én például nem szeretem kibontva hordani a hajamat. A tánc miatt is ezt szoktam meg, és már egyszerűen kényelmetlennek találom. De sokan elbújnak a csodaszép hajzuhataguk mögé. Eltakarja az arcukat, ráadásul a fejmikrofon sem biztos, hogy csinossá rendezi a frizurát. Érdemes ezeket is átgondolni. Ugyanígy a kiegészítőket is: imádom a fülbevalókat, de a lelógó fülbevalók, és a csörgő-zörgő karkötők vagy nyakláncok idegesítőek tudnak lenni, amikor a mikroportban állandóan azt a sistergést, kattogást hallod… Olyan, mint az őőőzés.

VSZ: Mit üzennél azoknak, akik a jégtörő beszédük előtt állnak?

NL: Az egyetlen dolgod, hogy élvezd! A hallgatóságod is akkor fogja élvezni. Engedd meg magadnak, hogy elinduljon az a folyamat, amiben megtudod, mi minden kell neked ahhoz, hogy élvezni tudd. Önismeret és alázat rulez.

Borítóképet készítette: Trunkó Edit