Tóthné Gulyás Gabriella és Tóth László a szegedi Ez a Beszéd retorika klub alapító tagjai. Kedvesek és segítőkészek, minden találkozón ott vannak, szerepet vállalnak, aktívan dolgoznak azon, hogy a klub támogató közeg maradjon azok számára is, akik az online találkozások miatt ritkábban járnak köznénk. A következő rövid interjúban kis betekintést kapunk a kulisszák mögé, hogy el tudjuk képzelni, milyen amikor a pár mindkét tagja aktív Toastie.

1. Mióta vagytok egy pár?

Gabi: 1981 májusában fújt össze minket a szél. Az ország távoli pontjairól. Laci Nyíregyházi, akkor Budapesten tanult, én Szegeden éltem és tanultam. 1982. augusztus 28-án összeházasodtunk.

Laci: rövid udvarlás után megkértem Gabi kezét. Idén 39. házassági évfordulónkat ünnepeljük, két gyerek, két unoka, és a mama társaságában. 

2. Mióta vagytok Toastmasters tagok és milyen szintet értetek el?

Gabi: 2015. november elsején csatlakoztunk. Én CC szintet értem el.

Laci: 2015 októberében a BNI üzleti csoportban járt Seres Era és a klikkerrel gyomlálta a felszólalók őzését. Reggeli közben beszélgettünk, és meghívott az akkor még alakuló csoportba. Együtt mentünk Gabival. Az est annyira megfogott bennünket, hogy azonnal csatlakoztunk, így váltunk alapítótagokká.

3. Meséljetek kicsit az elejéről – ki inspirálta a másikat, hogy csatlakozzon?

Gabi: Ez nem volt kérdés, mindketten azonnal csatlakozni akartunk. 

4. Úgy emlékszem, hogy hallottam már úgy beszédet tőletek, hogy a másik értékelt benneteket, vagy általános értékelőkent kitért a másik szerepvállalására. Nehéz ilyenkor a másikat értékelni? Hogy zajlik otthon a készülődés – elmondjátok egymásnak a beszédeiteket?

Laci: Beszédet soha nem értékeltünk. Általános értékelőként szerintem objektíven el tudtam mondani a meglátásaimat. Én szívesen elmondtam a beszédeimet, kikértem Gabi véleményét. Főként a versenyekre való felkészüléskor volt nagyon hasznos, hogy együtt tudtunk gyakorolni.

Gabi: Nem szoktuk egymást értékelni az esteken. Ha valamelyikünk általános értékelő volt, akkor elmondta a véleményét. Nekem ez nem okozott gondot, hiszen a legfontosabb amit itt megtanultam az a visszajelzés adása. Én soha nem mondtam el Lacinak a beszédeimet, esetleg az íráskor kértem ki a tanácsát. De amikor versenyre készültem, akkor sokat számított a tapasztalata, és a bíztatása.

5. Meg szoktátok beszélni az esteket is? Egyetértetek abban, hogy mik egy jó beszéd, rögtönzés vagy értékelés ismérvei?

Laci: Mindig beszélgetünk és beszéljük az esteket. Általában egyetértünk a fejlesztendőkkel, vagy a nagyon jól sikerült beszédekkel is.

6. Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy együtt vagytok Toastiek?

Gabi: Van ebben kihívás? Remek közös hasznos építő időtöltés együtt, ahol egy remek csapatban mindketten fejlődünk. 

7. Mi a legnagyobb előnye annak, hogy együtt vagytok Toastiek?

Gabi: Szerintem a közös fejlődés a legnagyobb előnye. Egy nyelvet beszélünk. Ezáltal is jobban megismerhetjük egymást még ennyi év után is. Nem lepődött meg Laci, amikor egy gyulai nyaralás végén elkértem az étteremben a Vásárlók könyvét, és beleírtam mennyire elégedettek voltunk a kedves kiszolgálással a finom ételekkel. Mert a pozitívat is fontos visszajelezni! 

Laci: Az, hogy támogatjuk egymást a felkészülésben is van segítségünk… egymást is mentoráljuk.