Nagyjából egy éve történt, hogy a párommal leültünk egy tea mellé, hogy átbeszéljük a ‘hogyan tovább’-ot. A cél közös volt, mindkettőnket egy Magyarországon ritka szakma érdekelt, az űrkutatás, így hamar arra jutottunk, hogy külföldön keresünk szakmai fejlődési lehetőséget. Így váltunk állás- és országkeresővé, ugyanis az űripar miatt a ‘hova tovább’ kérdésében is rugalmassá kellett válnunk. 

Így aztán az interjúkkal párhuzamosan, néhány hónap alatt sok helyre kezdtük el tervezni a költözést. Kerestünk lakást Luxemburgban, néztünk állatorvosokat a kutyáinknak Róma mellett, terveztük a napirendünket Amszterdam környékén. Aztán egy szép napon jött a hír, München lett a győztes. Semmi gond, van hat hetünk elintézni az új élet első lépéseit. Egy nagy hajrával négy hét alatt sikerült lakást keresni, mindenféle hivatalos papírokat beszerezni, úgyhogy autóba pattantunk és Münchenig meg sem álltunk (illetve kétszer, tankolni). 

A költözés utáni hetek egyik legmeglepőbb élménye a naptáram üressége lett. Budapesten évek alatt felépítettem a képzések, baráti körök, tréningek azon érdekes halmazát, ami kielégítette az én extrovertált, új és új élményekre vágyó énemet. Itt azonban tiszta lappal kezdhettem. Amit tudtam, hogy vágyok valamire, ami egyszerre új és egyszerre ismerős. Mivel Budapesten a SzóDa, aztán a Nokia és az Evotalk biztos ponttá váltak az életemben, úgy döntöttem, Toastmasters körútra indulunk Münchenben.

Január végén ehhez kapóra jött a TLI szokásos képzése a klubvezetőségek számára. Mivel remek lehetőség, hogy egy helyen találkozzak a környék klubjainak aktív tagjaival, így úgy döntöttünk, mi is jelentkezünk, ráadásul rögtön a német nyelvű képzésre. Bár elsőre ijesztő volt az új közeg, új nyelv, a közös Toastmasters múlt percek alatt segített.

A nap végén pedig közel öt klubmeghívással tértünk haza. Nem volt mit tenni, elkezdtük tervezni a klubestek látogatását. Az egyik érdekesség, ami feltűnt, hogy itt a klubestek ritkábbak ugyan, de sokkal tovább tartanak az otthon megszokottnál. A legtöbb klub kéthetente tartja a találkozóit, ami tipikusan másfél-két óra hosszúságú, egy vagy két kávé- vagy sütiszünetet közbeiktatva. 

A legtöbb magyar nyelvű klubban nem csodálkozunk, ha egy töltelékszó után egy ismerős ‘KLIKK’ hang szólal meg a teremből. Első német bemutatkozásom bizony nem volt mentes ö-zésektől, én pedig lopva néztem körbe, mivel sehol sem hallottam a jól ismert kutyaidomító klikkert. Itt ugyanis nem szokás a beszéd során jelezni, inkább az est végén tudjuk meg az őfigyelőtől, hogyan is teljesítettünk.

Egy másik érdekesség az estek sorrendje. A szerepek bemutatása után azonnal a rögtönzések következnek. Elsőre, újoncként meglepő volt, talán egy kicsit több bátorság is kellett belevágni egy rögtönzésbe. Ezt enyhítendő, kezdéskor külön megkérték a vendégeket, hogy mutatkozzanak be, és meséljék el, hogy találtak a klubra. Így nem a rögtönzés során kellett először megszólalni az est folyamán.

A rögtönzések után jöttek a felkészült beszélők. Tipikusan négy beszélő egy esten. Talán azért, mert az est eleji improvizáció kellően feldobta a hangulatot, a négy felkészült beszéd sem tűnt túl hosszúnak. Egy negyed órás kávészünet után következik az est második fele. Számomra az egyik érdekesség az volt, hogy a Toastmaster helyett itt már az Általános Értékelő a főszereplő, nem csak visszajelez, hanem le is vezeti az est második szakaszát. A szerepek nagyjából hasonlóak, visszajelzést kapnak a beszélők, a szerepvállalók, megtudjuk a használt időket, nyelvi kifejezéseket.

Az est azonban itt még nem ért véget. Szinte mindegyik klubesemény, területi verseny egy közeli vendéglátóhelyen folytatódott, a napszaknak megfelelően egy közös ebéd vagy vacsora keretében. Újonc müncheniként ez egy roppant praktikus és izgalmas módja lett a város felfedezésének, illetve a helyi TM közösség megismerésének egy pohár sör mellett.

Igaz, időközben a vírus nálunk is pillanatnyilag megállította a közös esteket. A klubok azonban hamar reagáltak, így egy hét pihenő után most már a Zoom-on keresztül látjuk egymást. A klubestek, area, division versenyek az eddigi lelkesedéssel (és némi extra kreativitással) folynak tovább az online térben.

Négy év után az otthoni klubom (Szó Da) mellett új otthonra leltem, amikor beléptem az Effective Communicators és a Munich English Advanced Toastmasters csapatába. Nem gondoltam volna, de a Toastmasters közössége nem csak a nyilvános beszéd és vezetői készségeim fejlesztésében támogatott, hanem abban is, hogy országot váltva münchenivé váljak. Sörrel, pereccel, Toastmasterssel.