“Kedves Vendégeink! Üdvözlöm Önöket ezen a forró karibi éjszakán!”
… körülnézek… biztosan jó helyre jöttem?
… látok mást is, aki nézelődik… a varázslat pedig folytatódik tovább:
“Remélem, hogy napközben kipihenték magukat a tengerparti magánstrandunkon, vagy a hűsítő árnyékot nyújtó pálmafákkal szegélyezett medencékben, és kihasználták a teljes ellátásunkat a tengerparti bárunkban. Ha még nem próbálták volna ki az ingyenes búvároktatásunkat vagy a masszázsszolgáltatásunkat, akkor ajánlom figyelmükbe.
Hotelünk egy fergeteges műsorral fogja ma Önöknek biztosítani a felejthetetlen szórakozást.”
A fergeteges műsor pedig kezdetét is vette.
Baranyi Emese, az est augusztus eleji házigazdája köszöntött minket és varázsolt karibi hangulatot a klubtalálkozóra.
Úgy érzem ez alkalommal is a legjobb helyet és programot választottam kedd estére. Bár még csak három hónap és három felkészült beszéd van mögöttem az Ez a beszéd Toastmasters klubban, de már az élvezetes klubesteken túl több beszédfejlődési tapasztalatomról is beszámolhatok.
Klubtagságom előtt is tartottam már beszédeket. Viszont korábbi előadásaim kapcsán a visszajelzések leginkább elismerések vagy felmerült személyes kérdések voltak. Éreztem, hogy fejleszthető lenne a nyilvános beszédkészségem, de nem tudtam, hogy léphetnék e téren előre. Ezért amikor meghallottam a Toastmasters klub hírét, rögtön éreztem: itt a helyem.
A nagyszerű közösség többféle támogatással fogadott:
– személyes figyelemmel, érdeklődéssel, nyitott befogadó lelkülettel,
– minden klubalkalmon nyilvános beszéd lehetőséggel
– egyre több építő visszajelzéssel, amiket beépíthettem a következő beszédeimbe,
– valamint kaptam új beszéd kihívásokat, ezekhez jegyzeteket és mentori segítséget
Milyen változást hozott nekem eddig a Toastmasters?
Az első és leglátványosabb változás számomra, hogy egyre inkább tudok mindenféle segédlet (jegyzet és kivetített anyag) nélkül közönség előtt beszélni. Egészen felemelő érzés megélni, hogy a beszédem nem máshol, mint a fejemben van.
Mi segítette elő számomra ezt a változást?
Elsőként szerintem a jó példa: ösztönzően hatott rám, ahogy láttam, hogy klubtársaim is fejből mondják beszédeiket.
Másodszor segített, hogy vágytam a fejlődésre: előadóként, tréning-és közösségvezetőként Immár sokkal felszabadultabban élem meg, hogy nem a kezemben szorongatom a jegyzeteimet.
Ami ehhez elvezetett, az főként a folyamatos gyakorlás tükör és kamera előtt (kedves terepem még a gyakorlásra a közeli természetben való sétálgatás is).
Ahhoz pedig, hogy elő tudjam csalogatni a fejemből a korábban megtanultakat sokat segített a Toastmastersben tanult első és utolsó mondat technika. Vagyis, amennyiben pontosan megjegyzem az első mondatokat, az már csalogatja is elő bennem a következő gondolatokat, és így tovább a lezáráshoz közelítve pedig összefoglalom a korábban elmondottakat végül a betanult utolsó mondattal zárom a beszédemet. Ezek után pedig nem marad más mint élvezni a tapsot.
Igen, a taps is megérdemel egy külön bekezdést. Ahogy itt biztatják, értékelik és segítik a klubtagok egymást, azt még én sehol máshol nem tapasztaltam! Hála ezért is e klubnak!
Amit még kiemelnék az eddig tanultak közül, az a légzés. Korábban is végeztem légző gyakorlatokat, arra azonban eddig nem gondoltam, hogy az előadásmódom segítője is lehet. Először a beszéd előtti mély belégzést és lassú kilégzést kezdtem el gyakorolni… hogy minél inkább izgalommentesen a saját hangomon szólhassak meg a színpadon.
Most már a beszédem elején is sikerül erre figyelnem, hiszen nagyon fontos, hogy maradjon kellő levegőm a mondataim végére sőt ez még a nyugalmamhoz is hozzájárul.
Ezeket a csodás tapasztalatokat beépítve készülök a további beszédeimre bízva a további fejlődési lehetőségekben, hogy idővel még inkább érthetőbben és élvezhetőbben tudjam átadni, amit fontosnak és értékesnek gondolok a világról.
A karibi tematikus klub estünk jegyében zárnám soraim:
“Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket hotelunk nevében!
További nagyszerű nyilvánosbeszéd fejlődést kívánok!”
Borítóképet készítette: Haárová Denisa