Ez nem májusban kezdődött, sokkal inkább már januárban. Ugyanis úton Pest felé, a téli TLI-ra menet jelezte Era (Seres Erika, Area director A2 2018/19), hogy számít rám az area directorok következő generációjában.

Ekkor már tudtam, hogy ott a helyem Kolozsváron.

Azt kérded, hogy milyen volt az út, ami odavezetett?Meséljék el az alábbi jelenetek!

Kaland útközben #1.

• L: Era, milyen jól állt a világosabb haj! – nézem Era személyi igazolványát, mikor átjövünk a határon. Majd felnézek, és látom, jobbra nyíllal tábla: Vignette, mi pedig haladunk tovább egyenesen, erre kérdem gyorsan Erát: hmmm, itt nem jobbra kellett volna menni, hogy vegyünk matricát?
• E: oh, a fene egye meg, miért most szólsz? 

Gyorsan megállunk az autópálya szélén, vissza már nem tolathatunk. Én szívesen visszasétáltam volna, de Era javaslatára, miszerint az veszélyes, nem tettem, Majd mindannyian elővettük a telefonunkat, hátha online tudunk pályamatricát venni. Mivel épp a határon jöttünk át, még nem kapcsolódtunk a román hálózatra, de már a magyaron sem voltunk.
Internet és térerő nélkül maradt a három nő és a cserfes kislány. Rövid tanakodás után Era megnézte a másik telefonját, amin volt 3G. Jeee, megmenekültünk a komoly román bírság elől. Pár perc és már meg is volt a matricánk, indultunk tovább.

Kaland útközben #2.

Keressük a szállásunkat, navigálom Erát, de azzal nem számoltunk, hogy egy olyan szállást sikerült foglalnom, ahol nincs kocsibeálló, és az utca egyirányú, parkolni ott nem lehet, a környező utcák pedig megteltek. Megtettünk jó néhány kört, majd egy sorompóval védett parkolóban találtunk egy helyet, bízva abban, hogy a sorompót nem csukják le, míg átvesszük a szállás kulcsát. Ezt szerencsésen meg is úsztuk! Indulás az Opera Plazahoz. A helyszín közelében Era meglát egy parkolóhelyet és mondja, innen gyalog megyünk, nem fogunk köröket róni parkolóhelyet keresve, mint ahogy azt a szállásnál tettük. Nézi a GPS-t, irányít minket, közben észrevesz egy Toastmasters tagot, aki éppen az utcán, a kocsink mellett kávézik. Elindultunk “a hotel irányába”, de a GPS szerint csak egyre távolodunk. Visszamentünk a kocsihoz és látjuk, hogy közvetlen az Opera Plaza Hotel előtt parkoltunk. Nem véletlen, hogy ott kávézott az a Toastmasterses férfi…

Ilyen, amikor elindul 3 nő és egy cserfes kislány egy körülbelül 6 órás útra…

Mi marad meg egy konferencia után?

Természetesen a történetek, amelyek történelemmé válnak, ez volt a konferencia szlogenje is: From Story to History.

A hétvége egy fantasztikus szervező brigádnak köszönhetően felejthetetlen lehetőségeket kínált fejlődésre, tanulásra, kapcsolatok teremtésére és ápolására, a Toastmasters világ egy újabb oldalának megismerésére. Tetszett minden pillanata. Professzionális és interaktív workshopokon vettem részt. Lelkesen szurkoltam a magyar klubokat képviselő versenyzőknek, Hajdú Péternek és Alex Machintosnak, akik két arany és egy ezüstérmet zsebeltek be a district szintű, nemzetközi beszéd és értékelés versenyen. (Hajdú Péter beszédverseny 1. hely, értékelés verseny 1. hely, Alex Machintos beszédverseny 2.hely)  Ezúton is gratulálok nekik! A klubom (Ez a beszéd Toastmasters Club Szeged) képviseletében átvettem a 20-20-20-Awardot, álltam színpadon, amikor kihirdették a következő Toastmasters év vezetőit a D110-es districtben. Részt vettem már az első továbbképzésen, amely segít engem az area directori szerep vállalásában és a személyes fejlődésemben.

Azt kérded, volt-e bármilyen negatív oldala a hétvégének? IGEN. Az volt vele a baj, hogy csak egy hétvége volt. Egy hetet is el tudtam volna veletek tölteni.

Köszönöm az életre szóló élményt!

 

Borítóképet készítette: Trunkó Edit