„Where leaders are made”, ott senki sem hivatkozhat arra, hogy nem született vezetőnek. Akik feljutottak a csúcsra, ők sem ott kezdték, vezetési készségeiket kitartó munkával építették fel.

Ahogy a nyilvános beszédben a rengeteg gyakorlás, úgy vezetői képességeink elsajátítása és csiszolása során is ugyanolyan fontos, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat. Azt mondják, hogy a legjobb tanulók a legjobb vezetők. Azok, akik fejlődési szemlélettel rendelkeznek, akik hisznek abban, hogy egész életükön át képesek tanulni és fejlődni. A szorgalmas tanulók, akik soha nem hiszik el, hogy mindent tudnak.

Változó világunkban egyre többet hallunk az agilis vezetésről. De mit is jelent ez számunkra, hogyan tudjuk lefordítani a Toastmasters világára?

Kezdjük egy kis elméleti betekintéssel.

Az agilis egy együttműködésen, bizalmon és tiszteleten alapuló gondolkodásmód, amit négy érték ír le, tizenkét alapelv határoz meg és végtelen számú gyakorlatban testesül meg.

Az agilis módszertanok közül talán a legismertebb a SCRUM. Ezt a szoftverfejlesztési keretrendszert egyre több keresztfunkcionálisan működő, vagyis eltérő kompetenciára építő csapatban használják sikeresen. A vezetők egyik kulcsfontosságú feladata, hogy sokoldalú csapatokat állítsanak össze, amelyek képesek rövid ideig tartó erőfeszítéssel jelentős eredményeket elérni, önmagukat menedzselik, és hajlandóak tanulni.

A jobb vezetővé válás elsajátítása jelentős önismeretet követel, és megkívánja önmagunk sebezhetővé tételét azáltal, hogy befogadunk olyan információkat, amelyek nem mindig tesznek elégedetté vagy boldoggá. Mivel az agilitás lényege a tanulás és a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás, szükségünk van arra, hogy mindig nyitottak legyünk, minden tapasztalatból tanulni akarjunk, értelmezzük az élményeinket, majd vonatkoztassuk őket saját prioritásainkra.

Az agilis vezetők folyamatosan tanulnak. Ahhoz, hogy jobb vezetővé váljunk, szükségünk van visszajelzésekre, hiszen ez elengedhetetlen a tanuláshoz és fejlődéshez. Nyílt és őszinte visszajelzéseket viszont csak kölcsönös bizalom megléte esetén kaphatunk. Ha szervezetünkben létre tudunk hozni egy olyan kultúrát, amelyben rutinszerűen keressük és értékeljük a visszajelzéseket és reagálunk is rájuk, erőteljes eszköz lehet a kezünkben a teljesítményünk javulásához.

Az agilis kultúrában ezt a SCRUM három alappillére biztosítja: a transzparencia, a megvizsgálás és az adaptálás. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenki számára átlátható a tevékenységünk, azt, ahogyan működünk, mint csapat rendszeres időközönként felülvizsgáljuk, és a tanulságokat levonva beépítjük a tapasztalatokat a folyamatainkba.

Sokszor ezt úgy emlegetik, hogy ki kell próbálni valami újat, elbukni és tanulni belőle! A bukás nem feltétlenül kudarcot, sokkal inkább tapasztalatot jelent arra vonatkozóan, hogyan ne csináljuk legközelebb. Itt nem csak a vezetőnek, de a csapatnak is őszintének kell lennie önmagával és másokkal egyaránt. Be kell vallania hibáit és át kell gondolnia tapasztalatait, hogy az így nyert tapasztalatokat beépítve úgy lépjen tovább, hogy a korábbinál sokkal jobb formába kerüljön.

Az legyen a célunk, hogy megteremtsük a visszacsatolás kultúráját, amelyben a tényekre alapozunk, azokat empátiával vitatjuk meg, így meg tudjuk állapítani, mi ment jól, és hogyan lehet fejlődni. Ez az agilitás szíve, a cselekvés-gondolkodás-tanulás köre.

Ahhoz, hogy valóban agilisak lehessünk, értékek vezérelte kultúrát kell teremtenünk magunk körül. A vezetők feladata, hogy egyértelművé tegyék az értékeket, és példát mutassanak abban, hogy cselekvésüket összehangolják a közös értékekkel.

A SCRUM értékek, úgymint Bátorság, Fókusz, Elköteleződés, Tisztelet és Nyitottság azonban nem tudnak érvényre jutni, ha nincs meg az agilis vezetés egyik alapkövetelménye: a bizalom. A vezetőkbe vetett bizalom, e vezetők másokba vetett bizalma és a csapatok közötti bizalom.
A bizalom építése magával vonja egy olyan környezet kialakítását, amelyben az emberek nyíltak és őszinték lehetnek egymással, ennek a kialakítása pedig a vezetők felelőssége. A bizalmat és tiszteletet nyújtó környezet döntő fontosságú, akárcsak a korábban említett tanulási lehetőségek, a kockázatvállalás és bukás elfogadása.

Az öt érték közül a nyilvános beszéd során leginkább a bátorságra van szükségünk. Bátorság kell ahhoz, hogy nyitottá váljunk az új információval szemben, és tanuljunk. Bátorság kell ahhoz, hogy felfedjük gyengeségeinket mások előtt. Bátorság kell a sebezhetőség megmutatásához, különösen nyilvánosan. Bátorság kell annak elismeréséhez, hogy segítségre van szükségünk. Mindennek megtételéhez bátorság kell, de ezek mind a tanulás részét képezik. Bátornak kell lennünk, amikor kiállunk a színpadra és megmutatjuk, kik is vagyunk valójában. Itt is vállaljuk az esetleges bukás lehetőségét, de bízunk a visszajelzések építő erejében, és ha nyitottak vagyunk a közönség őszinte visszajelzésére, legközelebb még kiválóbb beszédekkel kápráztathatjuk el őket. A visszajelzés ajándék, tekintsünk rá mindig így.

Vezetőként nemcsak az a feladatunk, hogy folyamatosan tanuljunk, hanem miközben szerepvállalásra ösztönzünk, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a megfelelő környezetet biztosítjuk-e a tehetségek számára, és támogatjuk-e őket. Tudjuk, hogy a jó vezető olyan, aki hisz bennünk, bíztat és teret ad, hogy felnőjünk a kihíváshoz. Éppen ezért vezetőként elért sikerünk elválaszthatatlan attól, hogy mennyire vagyunk képesek másokat sikeressé tenni.

A vezetés lényege abban áll, hogy értékeinket és integritásunkat megőrizve segítünk másoknak a saját értékeik felismerésében, komfortzónájuk növelésében és a folyamatos tanulásban.

Ha érdekel a téma, ajánlom az Agilis vezető illetve a Vezetői készségek elsajátítása c. könyveket, valamint ha az agilis vagy SCRUM módszer alapjai érdekelnek, azokról itt találsz hiteles forrást:

Agile Manifesto: https://agilemanifesto.org/

SCRUM Guide: https://www.scrumguides.org/