Emesével találkozni és beszélgetni igazi feltöltődés volt: az életében jelen van a Toastmasters, és ő is jelen van a Toastmasters életében. Még a koronavírus kirobbanása előtt találkoztunk a Toastmasters Beszédfesztiválon, ahol reziliencia témában tartott előadást a résztvevőknek. Ez volt az apropója a beszélgetésünknek, amiből egy igazán „töltekezős” koraeste kerekedett. Azt mondja, az a küldetése, hogy hatással – jó hatással – legyen másokra. Aztán az élet úgy hozta, hogy az előadásában elhangzottaknak igen nagy jelentősége lett a mindennapokban…  Papp Éva készített interjút Homolya Emesével. 

Mit jelent a Te személyes olvasatodban a reziliencia kifejezés?    

Számomra a reziliencia, a rugalmas alkalmazkodás minden, ami az életben velünk történik és az arra válaszként adott reakció. Dönthetek úgy, hogy egy adott helyzet miatt puffogok, mérges vagyok vagy ránézhetek abból a szemszögből, hogy mi ennek a történésnek az ajándéka számomra. Tudom, hogy ez elsőre furcsán hangzik, ám kellő gyakorlással feketeöves átkeretező-bajnokká válhatunk…
A workshopon a résztvevőkkel alaposan kielemeztük a változás folyamatát és ennek ismeretében tekinthettek rá újra a saját történetükre – hiszen az életünk telis-tele van változással. Ez egy rövid ízelítő volt a témából, amit akkor és ott az időkeret megengedett, természetesen egy tréningen hosszabb idő fordítható erre.

Mi az az üzenet, amit te mindenképpen át szeretnél adni a résztvevőknek a rezilienciáról?

A legfőbb üzenet, hogy ne féljenek a változástól, inkább működjenek együtt vele. A reziliencia lényege a rugalmas alkalmazkodás képessége. Fontos, hogy tudatosak legyünk a változás folyamatát illetően. Segít a túlélésben, a változáshoz való rugalmas alkalmazkodásban.  Ez leginkább akkor jön jól, ha a gödör alján vagyunk… akkor jusson eszünkbe a ’Gödör-szabály’: „Ha benne vagy, ne áss tovább!” Merj segítséget kérni és elfogadni, ha éppen a gödör alján vagy. Nem mondom, hogy könnyű, hiszen a segítségkérést sokan tartják gyengeségnek. Nagy László verse jut eszembe: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem…” De igen, kérjük, merjünk kérni! 

Mi volt a leglényegesebb mondanivalója a Beszédfesztiválon tartott előadásodnak? 

Három főbb pontja volt: a változások elfogadása, a reziliencia és a stresszhelyzetek kezelése. Azzal indítottuk a worskhopot, hogy mindenkit arra kértem, gondoljon vissza egy már lezajlott – számára fontos – változásra az életében. Ki mit érzett ott és akkor? Rajzolják le a folyamat ívét! A rajzokat kitettük és elemeztük a hasonlóságokat – mert voltak… Ránéztünk a Kübler-Ross modellre* és mindenki beazonosíthatta a saját történetét. Utána a reziliencia fogalmát ismertük meg, ami segítheti a változáshoz való rugalmas alkalmazkodást, támogathatja a kiégés elkerülését. Végül a stresszhelyzetekről is beszéltünk, persze a viszonylag szűkre szabott idő miatt csak nagyon érintőlegesen…

Mi változott meg az életedben amióta ismered ezt a módszert?

Nyilván a változás az én életem része is. Mivel ismerem a szakaszait, a folyamatát, gyorsabban jutok túl a nehezén. Ugyanakkor hiszek abban, hogy ezekre a gödrökre igenis szükségünk van. Rengeteget tanítanak nekünk ezek a helyzetek. Ha jó tanuló vagy, a jutalmad az lesz, hogy ugyanabba a gödörbe nem fogsz belekerülni… A tréningjeimen, a műhelymunkákban, coach-ként és mediátorként is csak bevált, általam kipróbált módszereket alkalmazok. Saját élményeimet, a saját tanulási folyamataimat elemezve állítom össze a gyakorlatok repertoárját. Az, hogy képes vagyok átkeretezni helyzeteket – nagyon kemény és nehéz élethelyzeteket is –, erőt és hitet ad. Így vagyok hiteles – magam előtt is…!

Hogyan illeszthető össze reziliencia a Toastmasters világával?

A rögtönzés éppen erről szól, azonnal alkalmazkodni kell a helyzethez. Előnyt jelent a rugalmasság. Az pedig jó hír, hogy ez egy készség, ami fejleszthető. 

Trénerként is dolgozol, mik azok a módszerek, esetleg tréningtípusok, amelyekkel a reziliencia leginkább összekapcsolható?

Az Enetha Learning égisze alatt multinacionális cégeknél tartok tréningeket már évek óta: Személyes hatékonyság, (DISC viselkedés alapú) Önismeret, Együttműködés a változásokkal és Stresszhelyzetek kezelése témákban. Szenvedélyként élem meg a tréneri munkát, lubickolok benne. Nagyon jó visszajelzéseket kapok, mert az általam tartott programokon a munkahelyi szituációk mellett a magánélethez is kapnak adalékokat a résztvevők. A reziliencia mindegyik képzési programhoz illeszthető, hiszen a rugalmasságra, az önérvényesítő alkalmazkodóképességre nagy szükség van a mindennapokban. Akár az emberi kapcsolatok tudatos alakítására, a konfliktushelyzetek kezelésére, az ügyfélélmény megteremtéséhez is elengedhetetlen. Coach-ként hetedik éve dolgozom egy agilis módon működő szoftverfejlesztő cégnél, ott is alap a gyors és rugalmas változáskezelés.

Hogyan látod, milyen korán érdemes elkezdeni a retorika tanulást, mit javasolnál a szülőknek?
Sok olvasót foglalkoztat ez a kérdés – engem is…

A Retorika tábort 7-12. osztályosoknak ajánljuk. 2020-ban már a negyedik nyáron képeztük a „retorikai polgár-magoncokat”. Ezt úgy képzeld el, hogy hétfőn reggel összegyűlik 20 vadidegen gyerek, akik a hét folyamán testi-lelki-szellemi képzést kapnak. Szombaton kiállnak a kb. 50 fős közönség elé és 3-5 perces beszédeket tartanak. Színpadon állva – eleje-közepe-vége-taps… Hihetetlenül mély és őszinte előadások ezek, mert a saját egyéniségüknek, érdeklődési körüknek megfelelően ők választják ki, hogy miről szeretnének beszélni. Középiskolai felvételire is készítünk fel mini-csoportokat, sőt kamasz coaching is létezik, hiszen felismertük a törvényt: az első 12 év azért történik, hogy a következő 12-t kibírjuk. Szülőként. Kamaszként. Az örökzöld önbizalom megacélozása minden korosztályt érint. A gyerekek fejlődési folyamatát csodás megélni és látni a változást. Hátha még te lehetsz a ható-erő… Borzongatóan jó érzés. Ezt a változást a Toastmastersben is lehet látni, mert találkoztam olyan taggal, aki nem mert megszólalni az első öt találkozón, két év múlva pedig már versenyen szerepelt. A Toastmasters közösségben mindenkinél saját elhatározásból működik az, hogy túllép a saját korlátain, kilép a biztonságos komfortzónából. A gyerekeknél ez másképp van, ritka az, ha egy gyerek önként és dalolva jelentkezik a retorika táborba, inkább a szülők küldik őket, de következő évben már saját örömére érkezik hozzánk. 

Van-e olyan emlékezetes beszéded, amely meghatározó volt az életedben? Milyen témában?

A TEDx előadásom emlékezetes számomra. A saját élményem – erről szólt „A bátorságom története” – az életem fordulópontja volt. Persze biztos, hogy ma már másképp mondanám el – azóta sokat fejlődtem előadóként –, ám a mondanivalóm ugyanaz lenne. A Toastmasters éveim alatt – a PestBeszéd klubban én voltam az első magyar nyelvű ’CC’ – az összes beszédemhez vittem valamilyen szemléltető eszközt. Mindenkinek van valamilyen ’perverziója’, becsípődése – az enyém az eszközhasználat. Ez hozzátartozik az előadásaimhoz, a tréningjeimhez, a coach munkámhoz, még az üzleti tárgyalásaimhoz, megbeszéléseimhez is. Igen, szerintem ez különböztet meg a többi előadótól. Minden beszédemet vizualizáltam, mind map-et készítettem és készítek a mai napig is, ha dolgozom – ezt különben Dávid fiam is átvette tőlem, az egyetemi vizsgáira is ezzel a módszerrel készül… Ezen kívül ahhoz az irányzathoz tartozom, akik nem írják le előre a beszédeiket – annak idején még a Dale Carnegie tréningeken így szocializálódtam. Maximum néhány kulcsszót írok le, színezek, rajzolok. Nekem így él, így szól a szívemből a mondanivaló… 

Trénerként hogyan látod, milyen készségeket és képességeket érdemes fejleszteni, hogy a nyilvános beszédben még jobbak lehessünk?

Azt tapasztalom, hogy mindig másoknak akarunk megfelelni. Ha elhinnénk, hogy elég jók vagyunk, könnyebb lenne tanulnunk, beszédet mondanunk meg minden mást az életben. Azt a mondatot, hogy „Pont elég jó vagy!” tréningeken is használom és kiírom egy jól látható helyre, hogy megacélozza az önbizalmat. Brené Brown 2010-ben elmondott TEDx előadásában hallottam ezt először ennyire hangsúlyosan és mennyire igaza van. Döbbenetes, hogy mennyire nincs önbizalmunk! Az önbizalmunkat tudjuk fejleszteni és egymásnak is képesek vagyunk segíteni pozitív visszajelzéseken keresztül a Toastmasters találkozókon. Dicsérjük meg, ismerjük el egymást! Ha dicséretet adunk, az egy szép emberi gesztus, ki tudod vele nyitni a másik embert, ezáltal saját magadnak is adsz egy kis boldogsághormont. Az elismerés növeli az önbizalmat. Simogassuk meg egymást a visszajelzéseinkkel, hiszen mindenkiben ott van az igazgyöngy, a jó. Bennünk is.
…és ugye érted, hogy ebben ott van a pozitív alázat, a tanulási vágy és a nyitottság…?  

Neked van-e még lámpalázad egy-egy tréning, előadás előtt? Ha igen, mi vált be leginkább ennek a csökkentésére?

Elárulom neked, hogy a lámpaláztól szétizgultam magam minden Toastmasters beszédem előtt… A lámpaláz oldásában segített a gyakorlás: a mind map segítségével a fiamnak vagy a Páromnak mondtam el a beszédeimet. Lámpaláz csillapítására van még másik két technikám. Az egyik a Dale Carnegie-féle biztató beszéd, ami 3 mondat, hogy miért fog sikerülni – mert felkészültem, lázba hoz a téma és meg akarom osztani a hallgatóságommal. A másik a megfelelő légzés, a bevált légzőgyakorlat is támogatja, hogy jól érezd magad. Ja, és a legfontosabb: tanuld meg szeretni a lámpalázat, szelídítsd meg… és persze, hogy ez is átkeretezés. Amúgy én akkor fogom „abbahagyni a szakmát”, ha már nem lesznek pillangók a gyomromban… Mert ők azt jelzik vissza, hogy nekem fontos, hogy jó legyek, hogy minőséget adjak. Mindig felkészülök a tréningjeimre és a beszédeimre is. Hiába tartom témájában ugyanazt a tréninget, amit korábban már többször is. Hiszen a közönség, a hallgatóság, a résztvevők mindig mások. Minden értük van. …és engem a pillangóim segítenek ahhoz, hogy pont elég jó legyek.

A lámpaláz egy örök kérdés a Toastmasters tagok esetében. A mumus, amitől félünk. 

Annyira emlékezetes volt a Harry Potter filmben, mikor kiröhögték a mumust. És elmúlt, eltűnt. Kiváló a humor, az önirónia, amikor kifogod a szelet a vitorlából. Ezt úgy hívják: anticipáció. Az első tizenhárom percben mindig izgulok, de ezt el szoktam mondani a résztvevőknek, ki merem mondani, felvállalom és ennek ereje van. Ettől emberi vagyok, nem pedig a magas lovon ülök. Azért a legfontosabb mégis, hogy szeressük meg a lámpalázat, legyünk tudatában, hogy segít…

Trénerként hogyan látod a piacot, milyen igény jelentkezik a nyilvános beszéd készségének fejlesztésére?

Egyre nagyobb az igény a nyilvános beszéd készségének elsajátítására, fejlesztésére. Dr. Németh Zoltán – aki a magyar nyelvű Toastmaster mozgalom életre hívója és működtetője – vagy, ahogy többen ismerik: Dr. Prezi hallott beszélni egy felsővezetőt és leírt neki néhány konkrétumot, hogy mi volt a beszédében nagyon jó és mit lehetne még fejleszteni. Megkérdezte tőle, hogy gondolkozott-e már azon, hogyan lehetne még jobb előadó. Így kezdődött jó pár évvel ezelőtt az a szenvedéllyel átitatott munka, melynek következményeként Zoli ma Magyarország legtöbbet foglalkoztatott prezentációs trénere, szakmai felkészítője, két szakkönyv írója.  A cégeknél is egyre inkább elvárás, hogy legyen az előadó és az előadás is emlékezetes, legyen üzenete a mondanivalónak, hallhassunk saját történetet és a prezentációban kivetített anyag is minőségi legyen. Ezt egyre több magánszemély és cég ismeri fel. Az egyre gyarapodó Toastmasters klubok sikere is azt mutatja, hogy van igény és kereslet a nyilvánosság előtti beszéd készségének fejlesztésére.

Látsz-e most olyan trendet, olyan készséget a piacon, amit érdemes lenne elsajátítani, megtanulni, amivel a jövőben még eredményesebbek lehetünk?

Steve Jobs jutott eszembe, amikor azt mondta 2005-ben, a Stanford Egyetem végzőseinek tartott beszédében: Stay hungry. Stay foolish. Maradj éhes. Maradj bolond. (Nekem a magyar bumfordi kifejezés sokkal jobban tetszik az utóbbira…) Higgy abban, hogy ma valamilyen csodás dolog fog történi veled. Programozd úgy az agyad, hogy észrevedd az élet szépségeit. Vezess hálanaplót, a nap végén írd le mi volt a legjobb dolog a napodban. Teremthetünk kis csodákat magunkban, magunknak, a velünk élőknek, a közvetlen és tágabb környezetünknek. A tudatos befelé figyelés, a belső békénk megteremtése feltétele a jól-létünknek. Az elismerés, az őszinte visszajelzések döntő hatással lehetnek kapcsolatainkra. A nyitottság, az önfejlesztés, az önkifejezés, az önazonosság egyre inkább hangsúlyossá válik.

Van-e olyan útravalód, amit zárásként ajánlanál az olvasóknak?

Két évvel ezelőtt egy decemberi délutánon egy beszélgetésben vállaltam, hogy következő januártól minden hónapban elolvasok egy szakmai és egy szépirodalmi könyvet. Ezt azóta is tartom – néha emelem is. Ezen kívül szeretek verseket olvasni, sőt, ha olyanom van, még írni is… Bödőcs Tibor második könyvét ajánlom mindenkinek, „Meg se kínáltak” címmel jelent meg. A humorhoz intelligencia kell – a befogadásához is… Yuval Noah Harari provokatív könyveiről akár az online térben is mély beszélgetéseket folytathatunk. Mérő László: Az érzelmek logikája c. könyve az érzelmek új szemléletéről szól – roppant aktuális téma. Végül Ryan Holiday: Az ego az ellenség c. munkáját szintén érdemesnek találom az elolvasásra. 

Az életünket meglehetősen felforgatta a koronavírus. A Beszédfesztivál résztvevői közül többen jelezték, hogy jó felkészítés volt a jelenlegi helyzetre a rezilienciáról szóló előadásom. Sok mondatát tudták használni az alaposan változó mindennapokban. Az egyik útravalóm: minden helyzetnek keressük és találjuk is meg az AJÁNDÉKát. A másik: az ajánlott felelősségteljes védekezés – maszkhasználat, megfelelő távolságtartás, alapos kézmosás – mellett a lelkünk egészségére is figyeljünk. ÉLJÜNK, ne féljünk! És a harmadik, amit útravalóként üzenek a Hello Toasties olvasóinak, hogy ösztönös tudatossággal figyeljünk arra, hogy TELJEN az életünk és ne múljon. 

*Kübler-Ross modellt: Elizabeth Kübler-Ross On Death and Dying (A halál és a hozzá vezető út) című nagy horderejű könyv szerzője, amelyben ismertette a Kübler-Ross modellként ismert elméletét.