„Most már tudjuk szavak nélkül is, hogy mire gondol a másik.” Sokan erre vágyunk hosszú ideje, hogy találjunk egy olyan párt, akivel szavak nélkül is megértjük egymást. Hogy miért iratkozik be egy házaspár együtt egy retorika klubba? Hogyan tudják segíteni egymást a tanulásban? Erre a kérdésre kereste a választ Fischer Mónika, aki az Ez a beszéd Szegedi Klubban készített interjút Tápler Zita és Kolos házaspárral.

Mióta vagytok egy pár?

Zita: Koli, mióta alkotunk egy párt?

Kolos: 2011. április 25.

Zita: Juhhhuuuu telitalálat. Akkor volt húsvét hétfő és egy vak randi alkalmával találkoztunk. Azóta rendületlenül együtt vagyunk.

Kolos: Azért annyira vak nem volt, mert lecsekkoltuk egymást az Facebook oldalon, én legalábbis lecsekkoltalak téged.

Zita: Na jó én is lecsekkoltalak, de még szerencse, hogy nem annak a képnek hittem! 😉

Mióta vagytok TM tagok és milyen szintet értetek el, mi inspirált benneteket?

Kolos: Domi a (2. gyermekünk)  születése után 3 hónappal, a „legideálisabb” időpontban ( Zita nem örült neki) 2017. május környékén voltam az első esten.

Zita: Hogyan is jutottál el a Toastmastersig?

Kolos: A Forbesban olvastam egy cikket, hogy van ilyen klub és fejlődési lehetőség, majd rákerestem, hogy Szegeden van-e. Rá is találtam az Ez a beszéd klubra, de nem mertem elmenni egy jó évig. A félelem miatt. Az esküvőnk motivált, hogy ott sokkal jobb beszédet lehetett volna mondani. Az angol vendégeinknek mondott beszédem is lehetett volna jobb. A fogadalmunkat visszanézve pedig kifejezetten zavart, hogy olvastam, a papír remegett a kezemben és egyáltalán nem voltam magabiztos.

Zita: Az esküvői tapasztalatodnak is volt egyfajta nyomása, hogy elindulj a Toastmasters útján, de a vezetői készségeidben is szerettél volna fejlődni… vagy rosszul emlékszem?

Kolos: Igen, az is benne volt, hogy a cégben olyan változások voltak, amihez ki kellett állni, meg kellett tudni szólalni emberek előtt. Ilyen volt például a londoni 1.0 Change the Game  üzleti konferenciánk.

Zita: És milyen szintet értél el idáig?

Kolos: Én? Magas szintet! A viccet félretéve a régi rendszerben a CC t. Competent Communication, az új Pathways-ben pedig a level 1-ben vagyok..

Zita: Én is a Domi születése után 1 évvel mentem először TM estre. Bevallom őszintén, hogy a TM klubhoz való csatlakozás elsődleges motivációja, a „sárga” irigység volt. A férjem fejlődött én pedig csak pislogtam nagyokat. Főleg akkor amikor hozta haza a kis visszajelző papírokat, és együtt olvasgattuk, hogy milyen klassz visszajelzéseket adnak neki a klubtagok, hogy őt ez mennyire feltölti, lelkesíti…  Így mindenféleképpen Ő inspirált engem. Azért hozzátartozik a történethez, hogy (felnőtt oktató) pedagógusként nem áll távol tőlem a beszéd. A nyilvános „szereplés”, de ez teljesen más műfaj. 

Kolos: Jaaa. Zita jégtörője olyan volt, mint kb. egy 10-es beszéd (CC-Competent Communication, legmagasabb szintje) Mindenkinek tátva maradt tőle a szája.

Zita: Szóval a pedagógus tapasztalatok csak pont annyira volt elég, hogy kiálljak a „tömeg” elé, de arra, hogy összeszedetten beszéljek, arra nem volt elég, így én is vágytam arra, hogy ebben fejlődjek. Most a Pathway Visionary Communication 4-es szintjét fogom kezdeni.

Hogyan zajlik otthon a készülődés? Elmondjátok egymásnak a beszédeket?

Kolos: Zitának nem mondom el a beszédeket. Én az irodámban szoktam készülni, tehát ő nem lát belőle semmit sem.

Zita: Ez így van, csak 1-2 alkalommal láttalak beszédet írni, illetve amikor keresed az eszközöket a beszédhez.

Zita: Én talán 1 vagy 2 beszédemet mondtam el neked kezdetben,  de én is inkább egyedül készülök. Szívesen elmondanám neki, de isten igazából nincs rá időnk.

Meg szoktátok beszélni az eseteket is? Egyetértetek abban, hogy mi egy beszéd vagy rögtönzés jó ismérvei?

Zita: Amikor együtt tudunk menni és egyszerre halljuk a beszédeket akkor mindig megbeszéljük ki mit hallott, látott, ki  mit hozott el belőle.

Kolos: Egyébként nem feltétlenül értünk egyet abban, hogy melyik beszéd volt a jó vagy rossz.

Zita: Mert különbözőek vagyunk. Mert vannak olyan beszéd eszközök vagy módszerek, ami a Kolosnak tetszik, nekem pedig nem annyira szimpatikus. Vagy a témák érdeklődésében is különbözünk.

Kolos: Nekem nagyon sokat számít a beszélő személyisége, hogy tetszik-e a beszédje vagy sem. Akivel jobban tudok azonosulni, annak még ha rossz is a beszédje, de közel áll hozzám, nagyon tud tetszeni. Aki egy igazán jól felépített strukturált beszédet mondott, de sajnos valahogy távol állunk egymástól, nem biztos, hogy elnyeri a tetszésemet. Emiatt pedig vannak néha ellentétek köztünk, de azért 90% ban egyetértünk.

Zita: Kritikus vagyok ez tény, belőlem sokkal hamarabb kibukik a pedagógus vér. Az eszközök, a módszerek a struktúra használatát figyelve, hamarabb támaszkodom a “tényekre” és  hozom meg a döntést, vagy születik meg bennem az érzés, hogy tetszik vagy sem, vagy hogy átjött e az üzenet vagy sem. Én fontosnak tartom a tudatos készülés az eszközök használatát, mert ezek nem hiába vannak. Ha jól tudjuk őket használni, akkor egy tőlem távol álló téma is hamarabb ültet el gondolati magokat a fejemben. 

Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy együtt vagytok TM tagok?

Kolos: Az talán, hogy melyikünk megy el a gyermekek felügyelete miatt. De abban, hogy együtt vagyunk klubtagok, nem jelent kihívást. Ebben nincs kihívás, ez csak egy pozitív dolog, hogy együtt vagyunk. 

Zita: Én is pont erre gondoltam. A legnagyobb kihívás, hogy hogyan oldjuk meg a gyerekek logisztikázását, hogy egyszerre tudjunk ott lenni mindketten.

Mi a legnagyobb előnye, hogy együtt vagytok?

Zita: Együtt fejlődünk.

Kolos: Közösek az ismerősök, a baráti kör. Közös élményszerzés. A kedd este csak a miénk, az a Mi idő.

Zita: Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, hasonlónak kell lenni az érdeklődési körnek, illetve hogy érdemes arra is figyelni, hogy a párok ne fejlődjenek el egymás mellett. Az elfejlődés óriási szakadékot tud szülni két ember között. 

Kolos: Most már szavak nélkül is tudjuk, hogy egy egy alkalommal mire gondol a másik.

Zita: Vagy együtt tudunk örülni más sikerének. Számtalan rendezvényen tapasztaltuk már, hogy a beszédnek mekkora kovácsoló ereje van (esküvőkön a párok beszédje, a szülők köszöntője). Kicsit “szakmai szemmel” tudjuk együtt figyelni, vagy átélni ezeket az eseményeket és őszintén biztatni valakit arra, hogy merjen kiállni, merje megmutatni magát és az Ő sikereinek mi is teljes szívvel tudunk örülni. Ugye erre gondoltál? De például azt is tapasztaltuk már, hogy a “nem jól kommunikálás” mennyire vissza tudja tartani az embert a sikereinek az elérésében. Ezeket olyan jól esik nagy egyetértésben megbeszélni, átbeszélni. Egyszóval hozzájárul a harmonikus párkapcsolathoz.

Mindenféleképpen arra biztatjuk a párokat, hogy ezt együtt csinálják és ne külön.

Kolos: Úgy legyen!