Tudatára ébredni valaminek! Mindig rácsodálkozok, hogy milyen szép a magyar nyelv és, hogy folyton a fején találja a szeget. „A változás mindig tudatossággal kezdődik.” Egy olyan könyv előszavában olvastam ezeket a szavakat, amely megváltoztatta az életemet. A könyv címe Hulladék-tudatosan, és egy Tom Szaky nevű fiatalember írta. Ez a cikk most próbálja átadni ennek a könyvnek az esszenciáját, kedvet csinálni nem csak az elolvasásához, hanem a benne leírtak megemésztéséhez, majd feldolgozásához és megfogadásához. Mert az üzenete ma talán örökérvényűbb, mint lesz vagy volt valaha.

Mindannyian ismerjük Bill Gates, Steve Jobs vagy Mark Zuckenberg történetét, akik az egyetem első éveiben otthagyták tanulmányaikat és a többi már történelem. Ki gondolná, hogy kis hazánknak is van egy ilyen zsenije? Tom 1982-ben született Budapesten. 4 éves volt, amikor orvos szülei a Csernobili katasztrófa után úgy döntöttek, hogy elhagyják Magyarországot és Nyugatra emigrálnak. Több megálló után végül Kanadában kötöttek ki, ahol letelepedtek. Az ott felnövő Tomot nagyban befolyásolta későbbi pályaválasztásában az, hogy Kanabában egy olyan közegben és közösségben élt, ahol kiemelten fontos volt a környezetvédelem. 

A Princeton Egyetemre kezdett el járni és elsőévesen már olyan trágya előállításán dolgoztak a csoporttársaival a kollégiumi szobájában, amiből a lehető legjobb minőségű füvet tudták termeszteni. Nem sokkal később már úton volt a Walmart Arkansas-i központjába, hogy az újrahasznosított műanyag palackokba töltött gilisztatrágya az amerikai Tesco polcaira kerülhessen. Sikerült neki. Olyan terméket állított elő, amely teljes egészében újrahasznosított szemétből készült, mégis emberek milliói voltak hajlandóak fizetni érte. Ezután otthagyta az egyetemet, a szüleinek még szűk egy évig erről nem szólt, és megalapította a Terracycle-t, mely ma már a tőzsdén bejegyzett, több millió dolláros éves bevételű cég. 

Tom a könyvében, a Hulladék-tudatosanban konkrétan és lebilincselően világít rá arra a problémára, amellyel valójában mélyen mindannyian tisztában vagyunk: Az ember által termelt szemétnek egyedi a természete, hiszen nem létezik a természetben. Gondoljunk bele. A természetben az egyik élő szervezet által kibocsátott végterméket, vagyis szemetet kivétel nélkül hasznosítja egy másik élő szervezet. A fáról lehulló makkot megeszi a mókus, a mókus végterméke fontos a mikrobáknak, mely a termékeny talajért felel, pontosan azért, amire a tölgyfának van szüksége, és még az is lehet, hogy a fa a mókus által kilélegzett szén-dioxidot hasznosítja. Uroborosz, a mitológiában a saját farkába harapó kígyó, mely az örök körforgást, a folyamatos megújulást jelképezi. A természet voltaképpen önmagát felfalva egy örök körforgásban születik önmagából újra. Ez az a körforgás, amely lehetővé teszi, hogy bolygónk évmilliók óta virágozzon. 

És virágozna is még sokáig, ha nem jön az ember. Az ember okos. Az ember az elmúlt közel 2 millió évben csupa hasznos dolgot talált fel magának, hogy életét és létét biztonságosabbá, könnyebbé és kényelmesebbé tegye. Majd feltalálta a műanyagot is, hogy legyen miben hazavinni az előcsomagolt 10 szelet trappistát. Bolygónk életében először fordult elő, hogy egy faj kilépett a természet körforgásából és elképesztő mennyiségű olyan végterméket állít elő, mely nem hasznosítható más fajok számára. Egy műanyag zacskó hasznos élettartama 1-2 óra, vagyis az az időszak, amíg a boltból eljutunk vele hazáig. Jó esetben újrahasználjuk, de legtöbbször a kukába kerül, onnan pedig a szeméttelepre, ahol ki tudja meddig marad, hiszen a műanyag tényleges bomlási idejéről vajmi keveset tudunk. A szemetünk szeméttelepre vagy szemétégetőkbe kerül, vagyis a föld alá vagy a légkörbe.

Nézzünk szét, látunk-e magunk előtt olyan tárgyat, ami hamarosan a kukában végzi? Látunk-e magunk körül olyat, ami nem fogja előbb vagy utóbb a kukában végezni? Minden. A ruha, ami rajtunk van, az asztal, az asztalon a szalvéta vagy a pohár és nem illik erről beszélni, de mi magunk is. Minden előbb vagy utóbb, szinte kivétel nélkül a kukában végzi. 

A hulladék keletkezése a fogyasztói társadalom és –nincs mit szépítsünk ezen- elsősorban egyéni fogyasztásunk eredménye. Amikor vásárolunk, szavazatot adunk le a gyártók felé és azt mondjuk, hogy „Igen, nekem a Te termékedre szükségem van. Megveszem. Te pedig gyárts még.” És láthatjuk, a gyártók örömmel engedelmeskednek a felhívásnak. A kemény munkával megkeresett pénzükkel adjuk le nap, mint nap a voksunkat. Mikor volt utoljára, hogy nem a pénz állt annak az útjába, hogy a telefonunkat lecseréljük a legújabbra? Hanem egyszerűen az, hogy jó még a régi telefonom, vagy ha nem is olyan gyors, de szeretem és ragaszkodom hozzá a végsőkig. Felelősséggel tartozunk azért, amit megveszünk, és nem csak arra az időre, amíg a birtokunkban van. Felelősséggel tartozunk azért, hogy a jövő generációknak ha nem is egy élhetőbb, de egy élhető bolygót hagyjunk magunk után. 

Tom gilisztatrágyával kísérletezett és ennek az lett az eredménye, hogy cége, a Terracycle 2002-es működése óta több, mint 200 millió embert vont be az újrahasznosításba. Az izgalmas az, hogy számtalan terület van az életünkben, ahol elkezdhetünk tudatosan odafigyelni arra, hogy mit és hogyan vásárolunk vagy fogyasztunk. Apró változtatásokkal a háztartási hulladék komoly mértékben csökkenthető. Tudjuk mindannyian, kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek. A pandémia tökéletesen rávilágított arra, hogy közvetlen fenyegetettség és veszélyhelyzet esetén az emberiség igenis képes áldozatokat hozni és változtatni az életmódján. A szemétválság is egy olyan krízis, ami halaszthatatlan tetteket követel, de mivel nem az ajtó előtt áll, hanem a folyóinkban úszkál, ezért nem kell róla tudomást vennünk. 

Gondoljunk Maslow-szükségletpiramisára úgy, mintha a hulladékkezelés szintjei lennének, aminek a csúcsa, hogy nem vásárolunk, vagy alternatív vásárlási opciót találunk, a legalsó pedig nyilván az, hogy a szeméttelepre kerül a szemetünk. Sajnos Magyarországon még a szemetelésnek is van kultúrája, úgyhogy a hulladékkezelés piramisának legalsó szintje alatt is van még egy. 

Mindannyian tudjuk: Ami mérhető, az menedzselhető! És mi ne lenne mérhetőbb annál, minthogy apának heti hányszor kell le-/kivinnie a szemetet. 

Itt van pár tipp, melyek kipróbálásával már hatalmas eredményeket érhetünk el, ha csökkenteni szeretnénk a háztartási hulladékot:

1. Vásárolj tudatosan! Vigyél magaddal szatyrot, vászon tatyót, akár Tupper-t is otthonról. Ne legyen „ciki” megkérni a pult mögött álló hölgyet, hogy ne műanyagba csomagolja a sajtot, húst, felvágottat.
2. Menj piacra! Ne üvegbe csomagolva, az ország másik végéről a boltodba szállítva vedd meg a csemegeuborkát, hanem vigyél magaddal üres üveget a piacra és töltesd meg minden földi jóval a helyi termelővel. Hidd el, megéri!
3. Keress alternatívát. Az a tapasztalatom, hogy ha az ember használja az agyát, akkor nagyon sok szemetet képes megelőzni azzal, hogy talál más terméket vagy más csomagolási lehetőséget. Mindössze gondolkoznunk kell rajta, például akkor, amikor a kukát használjuk, ha kidobunk valamit. Mondjuk egy csokipapírt. „Hmmm… Hogyan jutottam el odáig, hogy megvettem ezt a csokit? Édességre vágytam. És mi lett volna, ha Fornettit veszek a saját szendvics tatyómba? Akkor nem keletkezett volna hulladék! Nahát, milyen igazam van! Legközelebb így cselekszem!” Nekem ilyen és ehhez hasonló párbeszédek játszódtak le az agyamban…
4. Ha szemetelsz, tedd szelektíven. Ha muszáj műanyagba csomagolva vásárolnod, akkor kezd azzal, hogy felfordítod és megnézed, hogy milyen szám található az alján. Ha nincs, akkor tedd vissza, mert azok a cégek, akik nem írnak semmit a csomagolás aljára az emberiség ellen követnek el bűnt. Ha 3-as, 6-os vagy 7-es szám van a háromszöget formázó nyilak között, akkor is tedd vissza, mert ezeket a műanyagokat nem vagy csak nagyon nehezen lehet újrahasznosítani, ezek azok a cégek, akik legalább felvállalják, hogy bűnösek. Az 1-es, 2-es, 5-ös jelzésűeket a legkönnyebb, úgyhogy ha hosszas megfontolás után úgy döntöttél, hogy nem boldogulsz az életben a műanyagba csomagolt mosószer, mosogatószer, szappan, sampon miegymás nélkül, és alternatívát is kerestél, de nem találtál, akkor ez utóbbiakat teheted a legkisebb lelkiismeretfurdalás terhe mellett a kosaradba. 
5. Komposztálj és lásd, ahogy a saját kertedben/erkélyeden a szemed láttára indul be a természet körforgása.

Ha ezeket az ötleteket megfogadod, akkor már az első héten látható eredménye lesz a munkádnak és nem csak a kukád, hanem a bolygó, annak összes élőlénye és az emberiség tudatos és még tudatára nem ébredt része is hálás lesz Neked – utóbbik természetesen egyelőre csak tudat alatt! ☺

Hiszen a változás tudatossággal kezdődik.