Lelkesíti, ha segíthet másoknak, hogy megmutassák magukat a színpadon. Finoman rámutat arra, hogy másoknak miben kellene még fejlődnie. Az idei versenyen hiányzott neki a személyes jelenlét ereje és az az 50-100 szempár, ami rászegeződik, amikor kiáll a közönség elé. Hogy ki ő?
Valkai Csaba beszélgetőpartnere nem más, mint a 2020-as országos Toastmasters beszédértékelő verseny angol nyelvű győztese, Domján Enikő Mária, aki így a következő fordulóban, május 16-án képviseli majd a második helyezettel, Alex Macintosh-sal, közösen a magyar csapatot. Ezen a versenyen nem kevés a tét, hiszen Európa hét országának legjobb beszélői fognak megmérkőzni.
Mikor és hogyan érkeztél a Toastmasters világába, és milyen céllal?
2016-ban érkeztem a Toastmasters világába. Horváth Ádám – már akkor is rutinos tag – javasolta, hogy érdemes lenne ellátogatnom egy klubestre, mert biztosan tetszeni fog. Sokáig halogattam, mert akkor nem fért bele az időmbe, de szerencsére végül sor került arra a bizonyos első alkalomra és ott is ragadtam. A mindennapokban is a kommunikáció területén dolgozom (PR és marketing kommunikáció), így a célom az volt, hogy a kommunikációs készségeimet tovább fejlesszem. Azonban rövid időn belül láttam, hogy ez a lehetőség a vezetői készségeimre is milyen jó hatással van.
Mi volt az, ami maradásra bírt? Mi tetszett meg legjobban az első alkalommal?
Tulajdonképpen nehéz egy konkrétumot kiemelni, de talán ami elsőre eszembe jut – és amit amúgy is állít önmagáról a Toastmasters – az a támogató közösség. Már az első alkalommal nagyon pozitív volt számomra, hogy mindenki ennyire segíteni próbálja a másikat és mindenkinek adnak lehetőséget a kibontakozásra.
Emellett magának a találkozónak és az egész rendszernek a felépítése is nagyon megtetszett.
Milyen változásokat vettél észre magadon, amióta klubtag vagy?
Nagyon sok mindent! Ezt nem azért mondom, mert ez egy kötelező elvárás lenne, hanem azért, mert tényleg ezt tapasztaltam.
Egyrészt a kommunikáció területén. Bár a szüleimnek köszönhetően gyerekkoromtól kezdve sokat szerepeltem és így jó alapokkal rendelkeztem, ugyanakkor a Toastmasters óta sokkal tudatosabban kommunikálok és még összeszedettebben. A munkámban is azt látom, hogy szóban és írásban is sokkal tudatosabban használom az üzeneteket és sokkal strukturáltabban beszélek.
A másik terület a vezetői készségek. Többek között annak köszönhetően, hogy egy évig a PestBeszéd Klubunk elnöke voltam, az ezáltal szerzett tapasztalatokat jól be tudtam építeni a munkámba is.
Persze ez oda-vissza hatott, hiszen nemcsak a Toastmasters-ben tanult vezetői készségeket tudtam átvinni a munkámba, hanem a munkában szerzett tapasztalatokat is kamatoztatni tudtam a Toastmasters-ben.
A harmadik a visszajelzés adás. És tényleg! A technikák, amiket tanulunk a Toastmasters-ben, illetve az, hogy folyamatosan gyakorlunk, egy olyan szintű magabiztosságot adtak, hogy bárkinek merek visszajelzést adni. Értelemszerűen persze meg kell találni a megfelelő helyzetet, stílust és hangnemet, de ez a tapasztalat szintén egy óriási hozadéka a Toastmasters-nek.
Egyébként versenyeztél már korábban is?
Igen, két évvel ezelőtt 2018-ban versenyeztem először. Akkor magyar nyelven indultam el beszédben és beszédértékelésben is. Mindkét kategóriában a divíziós fordulóig jutottam, ahol végül második lettem. Megtiszteltetés és óriási tapasztalat volt Seres Erika mögött a második helyen végezni.
A beszéd vagy inkább az értékelés műfajában versenyzel szívesebben?
Mindkettőt nagyon szeretem, mindkettőnek megvan a maga szépsége, ezért nehezen tudnám csak az egyiket választani.
Nagyon szeretek beszédeket írni majd kiállni mások elé és inspirálni őket. Továbbá magát a folyamatot is élvezem, amikor összeállítok egy beszédet és azt finomra hangolom.
Az értékelés alapvetően egy spontánabb dolog, mert sosem tudod, hogy ki lesz a célbeszélő, ki az, akit értékelni kell. Meg vannak a technikáim, a módszereim, amiket mindig tudok alkalmazni, de végeredményben mindig az adott pillanatban kell rögtönözni.
És a májusi versenyen miért a beszédértékelést választottad?
Eredetileg úgy volt, hogy más elfoglaltság miatt nem tudok részt venni a versenyen, de szerencsére másképp alakult. Mivel versenyző típus vagyok, kifejezetten csak a házi versenyen nem indultam volna el, hiszen ha nincsen tét, úgy nem az igazi versenyezni. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy eltolták a területi verseny dátumát, de ekkor már nem volt időm felkészülni egy beszédre, így maradt a beszédértékelés.
Számodra magyar nyelven vagy angol nyelven érdekesebb a versenyzés?
Egészen eddig magyarul beszéltem a Toastmasters-ben, idén kezdtem el angolul is kipróbálni magam. Konkrétan a verseny volt az első alkalom, hogy angol nyelven értékeltem. Az volt a célom, hogy egy újabb kihívás elé állítsam magam, és így egy újabb szintre emeljem a kommunikációs készségeimet, hiszem teljesen más az, amikor a munkám során beszélek angolul, és teljesen más az, amikor angolul mondok vagy értékelek egy beszédet. Mindkét nyelvnek megvan a maga érdekessége. Angolul értelemszerűen az a kihívás, hogy nem a saját anyanyelvemen versenyzek, hanem egy másik nyelven és az egy plusz dolog, amit meg kell oldanom. Ilyenkor mindig arra törekszem, hogy a korábban magyarul megszerzett tapasztalataimra támaszkodjak, és ezáltal angol nyelven is hozzam ugyanazt a megfelelő szintet.
És versenyhelyzetben értékelőként változik a technikád?
Nem. Már egy jó ideje kifejlesztettem egy saját technikát. Az azt jelenti, hogy megvan a saját értékelési sablonom, kritériumrendszerem, és mindig ugyanazt szoktam használni. Emellett pedig mindig igyekszem a saját erősségeimet, a saját személyiségemet is belevinni az értékelésbe.
És az online verseny szükségessége kapcsán milyen gondolatok jutottak először eszedbe?
Amikor kiderült, hogy online lesz a verseny, nem tagadom, nem örültem neki elsőre, mert én nagyon hiszek a személyes jelenlét erejében. Szerintem az nagyon sokat tud hozzáadni egy beszédhez vagy egy előadáshoz, éppen ezért szoktam támaszkodni a saját személyes jelenlétemre én is, a saját kisugárzásomra és a színpadi jelenlétemre.
Ezt online nem lehet ugyanúgy visszaadni, azokat az energiákat online sokkal nehezebb átadni. Ugyanakkor, ahogy jobban végiggondoltam, értelemszerűen megláttam a lehetőséget is. Ez ugyanis egy más terep, itt más szempontból tudja fejleszteni magát az ember. Például abban, hogy a személyes jelenlétet hogyan oldja meg online módon, vagy hogyan használja ugyanúgy a testbeszédet, hogyan legyen meg ugyanúgy a szemkontaktus.
Mindezek fényében számodra miben volt más és miben volt hasonló online versenyben részt venni?
A hasonlóság az maga a tartalom.
Amiben más, az hogy azonnal alkalmazkodni kell a körülményekhez, ráérezni a beszélőkre és a közönségre. Nem csak megérkezem a helyszínre, ami elő van készítve, hanem nekem kell megteremtenem a közeget. Például a szobát is át kellett egy picit rendeznem, hogy megtaláljam a megfelelő hátteret és a megfelelő fényeket. És persze a közönség, az 50-100 szempár hiányát szintén meg kellett szokni, de a szervezők mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb körülményt biztosítsák nekünk online keretek között is.
Köszönöm a beszélgetést, Enikő. A hazai Toastmasters közösség egyként fog drukkolni érted május 16-án, szombaton!
