2017 augusztusában látogattam el először egy Toastmasters klubba. A munkám során többször kell nagyközönség előtt előadást tartanom és úgy gondoltam, ez a szervezet segít a prezentációs képességem fejlesztésében. Fogalmam sem volt a működésről, a lehetőségekről és a támogató közösségről. Egy Tedx előadásban hallottam, hogy léteznek retorika klubok és a következő kedden a SzóDában találtam magam. Lassan kiderült számomra, hogy nem csak a nyilvános beszédet tudom itt fejleszteni, hanem a vezetői készségeket is.

Adószakértőként dolgozom egy multinacionális cégnél már több, mint tíz éve. Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon a karrierembe a szakértői vonal erősítése legyen a cél, vagy pedig a vezetői irányba induljak el. A munkám során kevés lehetőségem volt, hogy igazából erre a kérdésre választ kapjak. Még a régi rendszerben csatlakoztam a klubhoz, így volt lehetőségem a Competent Leadership (kompetens vezető) címet megszerezni, ami egy jól kidolgozott metodika alapján vezet végig a vezetői készségek fejlesztésében. Számomra az igazi kérdést az jelentette, hogy érzem magam egy vezetői szituációba? Nem az volt az igazi dilemma, hogy meg tudok-e oldani egy szituációt, hanem az, hogy a szituációnak milyen hatása van rám? Mekkora stresszt okoz? Milyen elégedettséget ad? Mennyit tudok másoknak segíteni?

A rendszer lépésről lépésre van felépítve. Először megtanultam egy dologra figyelni hosszabb időn át, ez volt az esteken az időmérő, az őfigyelő és a nyelvőr szerepe. Majd lassan elkezdhettem az értékeléseket, megtanultam igazán hasznos visszajelzést adni, figyelni a másokra és az észrevételeimmel támogatni a mások fejlődését. A munkám során sokszor tapasztaltam, hogy a vezetőim nem tudnak igazán visszajelzést adni. Természetesen ha valami objektív módon mérhető, pl. elkészült-e valami határidő vagy sem, azzal nincs gond. De ha valaki jól teljesített az évben, sokszor csak annyi visszajelzést kapott, hogy nagyon ügyes volt, de hogy pontosan miért is? Az nem derült ki. Amióta a TM kereteim belül foglalkozom az értékeléssel, a munkában, de az élet más területein is sokkal hamarabb észreveszem az igazi értéket és erre fel is tudom hívni a figyelmet.

A későbbiek során különböző rendezvények szervezése keretében – pl. versenyek, tábor – megtanultam csapatban együtt dolgozni és egy-egy részterületet irányítani. A klub elnökségében először a titkár szerepét töltöttem be. Figyelni és tanulni szerettem volna, hogyan működik egy önszerveződő csoport, kit mi motivál és hogyan lehet ennyire más egyéniségű embereket összefogni egy csapattá. A következő évben a mentorom javaslatára nagyot álmodtam. Indultam az elnökségi pozícióért. Azt gondoltam, ha valahol kiderülhet mennyire érzem magam jól a vezetői pozícióban, az itt lesz. Megválasztottak egy már jól működő, magas taglétszámú és folyamatosan növekvő klub élére. A kortes beszédemben azt ígértem, hogy keretet adok a klub működésének, biztonságot és stabilitást. Én ezt tanultam a multi környezetben és kíváncsi voltam, hogyan működik ez a módszer egy önkéntes klubban. Az év felénél járunk, érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam és úgy érzem, választ kaptam a kérdésemre. Kockázatok nélkül, bátorító közegben, és izgalmas személyiségekkel együtt dolgozva tapasztalhatom meg milyen érzés vezetőnek lenni. Megérte belevágnom ebbe az útba!